Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
EGY NAGY TUDÓS HALÁLÁRA 75 jelenségnek tartja, melyet inkább átélni, mint tudományosan, tehát gondolati, logikai formával megfogni lehetne. Inkább leírni akarja, hogy ebből a leírásból mások merítsék majd vizsgálódásuk anyagát. Ha még egyszer végiglapozzuk ennek a jubileumi emlékkönyvnek egész anyagát, lehetetlen meg nem látnunk azt a csodálatos egybehangzást, mely az egyes témakörök között benső egységet von. Pedig nem előre megbeszélt témák, egységesen elgondolt tervnek részletes kidolgozásai, hanem önkéntesen felajánlott munkálatok, melyeknek egységes közreadása éppen az adott alkalmat, hogy Schütz Antal, kinek tiszteletére jelentek meg együttesen, most hatvan éves ! Mi lehet ennek az egységes anyagrendezésnek a rugója? — kérdhetjük méltán. Semmi más, mint az a szellem, az a nagy Gondolat, melynek szolgálatában egy egész emberéletet áldozott a nagy jubiláns, Schütz Antal. Valóban szellemének, áldozatos és lankadatlan munkaerejének hódol ez a tizenhat tudományos értekezés is. De nemcsak azoknak szerzői, hanem a jubiláns valamennyi volt tanítványa, valamennyi tisztelője és barátja ! Erdey Ferenc. Egy nagy tudós halálára. t Vincent Scheil, O. P. 1858—1940. A múlt század nyolcvanas évei óta lázas munka folyik EIő-Ázsia szellemi kincseinek feltárásában. A nagy európai kultúrnépek, melyekhez a jelen század első évtizedeiben Amerika is csatlakozott, pénzt, fáradságot nem kímélve, vállvetett erővel iparkodnak felszínre hozni, kibetűzni, megmagyarázni és az emberiség közkincsévé tenni azt a szellemi maradékot, mely a mai ember megismerési körétől távol, nem egyszer eddig ismeretlen írásjegyekbe rejtve, évszázadok, sőt hosszú évezredek alatt romhalmazok alatt lappangott. Hogy ennek az 50—60 esztendős áldozatos és verejtékes munkának van-e értéke és eredménye? Az ember kutató szellemeinek kiolthatatlan törekvése az, hogy a dolgok, az eszmék, a gondolatok velejéig, a kultúrelemek legmélyebb gyökeréig hatoljon. Már pedig az európai kultúra — és ez mindjobban megvilágosodik előttünk — legnagyobbrészt a görög-római műveltségen keresztül, de nem csekély mértékben más utakon is az ősi előázsiai népek szemléletéből, kultúralkotó ténykedéséből, műveltségének gazdag tartalmából táplálkozik. Sőt, a mai műveltségünk őselemei közül nem egynek, mint pl. a betűvetésnek, a csillagászatnak, a számok és mértékek tanának az őskori előázsiai népek a feltalálói, megteremtői és első jelentős művelői is. A legerősebb rúgója azonban ennek a lázas munkának kétségkívül az az eléggé fel nem becsülhető tény, hogy a nagy monoteista (zsidó, keresztény és mohamedán) vallásoknak, az európai műveltség legjelentősebb alkotó és alakító tényezőinek szülőhazája ugyancsak ez az Elő-Ázsia. Az ó- és az újszövetségi kinyilatkoztatott igazságok is ebbe a művelődési
