Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
A 60 ÉVES SCHÜTZ ANTAL ÜNNEPLÉSE 71 san szép székfoglalója is. Mintha ezt a jubileumi évet ezüstmiséjéhez híven most is a «munka verejtékével kezén és lelkén» akarná megszentelni ! Ezt érezték ki azok a tudós fők, akik e jubileumi emlékkönyv létrejöttét szorgos munkájukkal elősegítették és lehetővé tették. Az írók mind a «ma» munkásai, tanulmányuk tárgyát is ebből az érdeklődési körből vették. Mindegyikük a maga kutatási világában, a maga szakmaszerűségét jellemző «szokásos apparátust, rituálét és hangot, főként pedig azt a specializálásnak nevezett önkorlátozást» (Prohászka, mint akadémikus, 14.) használja és azzal igyekezik megszinezni a legaktuálisabb, legfrissebb szellemi szülöttét. Összesen tizenhat tudományos értekezés követi a védnök főpásztor üdvözlő szavait és a jubiláns műveinek felsorolását. Ezeket az értékes dolgozatokat belsőleg nem köti egybe semmiféle gondolati fonál. Szerzőik szerint alfabétikus sorrendben sorakoznak fel az emlékkönyvben, de azért ha tartalmukat tüzetes vizsgálat alá vetjük és egymással kapcsoljuk, négy nagy gondolatkört különböztethetünk meg bennük. Az első kettő a teológiai tudományok, a másik kettő pedig a filozófiai tudományok köréből való. Ezek sorrendben: 1. A szentírástudomány eszmeköri vonatkozásainak világából, 2. az Isten-eszme világából való, 3. a gondolkodás múltjából, és 4. az emberi gondolat területéről szóló tanulmányok. Mindegyik gondolatkör több munkásra talált és szakavatott illusztris szerző tanulmányával szerepel. 1. Az első gondolatterület dolgozatai mintegy bevezetőt adnak a teológiai tanulmányokba. A szentírási legújabb kutatások és ásatások eredményeit adják feltűnő érdekességgel és valóban annak a nagy útnak hosszúságát mérik és szemléltetik, mely a régi kultúrájú népek vallási felfogása és a bölcseleti Isten-eszme, vagy méginkább közte és a keresztény kinyilatkoztatás Isten-eszméje között fennáll. Aistleitner József tanulmánya : «Az Istenfogalom egy elfelejtett nép hitregéiben» olyan találó képet fest a szíriai ásatások kapcsán 1928 óta felfedezett ókori Ugarit-nép vallási regéiről és az azokban meghúzódó Isten-eszméről, hogy egészen elevenen magunk elé tudjuk varázsolni azt a szellemi kultúrkört, mely megelőzte a görög, s méginkább az ószövetségi kinyilatkoztatás istenképét. Hasonlóan megkapó Iványi János cikke : « Adalékok a bibliai és babilóni életszemlélethez». Ebben a régi pogány kultúrák sötét pesszimizmusát hasonlítja össze azzal a felemelő világnézettel, melyet a kinyilatkoztatás nyújtott a választott népnek és az ő közvetítésükkel az emberiségnek. Mindkét tanulmány tulajdonképen kiegészítője a Theologia hasábjain már előzőleg megjelent hasonló tárgykör feldolgozásainak, de egy- magukban is kerek egészet nyújtanak és szépen illeszkednek be az emlékkönyv együttesébe. Pataky Arnold már nem a régi népek vallástörténeti világképéből, hanem az újszövetségi kinyilatkoztatás gondolatából merít, «Adatok a bűnbocsánat kérdésének történetéhez» című dolgozatában. Szent Pál apostolnak a zsidóknak írt leveléből azoknak a kényes helyeknek magyarázatát fejtegeti, melyekben egyes bűnök megbocsáthatóságáról van szó. Vájjon a kérdéses helyeken tényleg azt tanította-e a nemzetek apostola, hogy vannak bűnök, melyek nem bocsáthatók meg ? E kérdést nemcsak elméletileg, hanem
