Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
66 MÓRA MIHÁLY elmélet finomabb disztinkciója azonban ezeket szét tudja választani.1 Egyházi alkotmányjogi-közigazgatási jogi vonatkozásban a ius commune szerint a híveknek csak passzív szerep jut, a plébánia híveinek összessége sem mint egyesület, sem mint testület nem birtokosa az egyházhatalmi jogoknak. Ezt a kánonjog egyszerűen fejezi ki : a plébánia nem persona moralis collegialis, hanem a persona moralis non col- legialis-ok közé tartozik. Vagyonjogi vonatkozásokban a helyzet némileg másként áll. Vagyonjogi jogalany a plébániai javadalom, a plébániai egyház a partikuláris jog különböző formációjában ; vagyonjogi minősültségre nem alkalmas jogalany a plébánia mint pusztán a püspökség területileg körülhatárolt része, a lelkipásztori kényszerkötelék, beneficiális rendszerben a plébániai javadalom mellett önállóan megjelenő, abból mintegy kivált plébániai officium. A plébánia hívei bizonyos esetben vagyonjogi kötelezettséget vállalhatnak, jogokat szerezhetnek, egyházilag elismert egyesüléseik vagyonjogok alanyaivá válhatnak. Minthogy az egyházi jog a vagyonjog tekintetében az egyes országok és területek vagyonjogi jogrendszeréhez törekszik simulni, a partikuláris jogfejlődésnek nyit utat, elmegy, ha szükséges, a legvégső határig, de odáig nem mehet el, hogy a iure divino hierarchikus szervezetét feladja. Móra Mihály. 1 Még inkább szükséges lehet a szétválasztás valamely más erkölcsi személlyel (pl. káptalan, szerzet) teljesjogúan egyesített plébánia esetében. (452 471, 1423. c. 2. §.)
