Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: A plébánia és a hívek jogi viszonylata
Szemle. A 60 éves Schütz Antal ünneplése. Néhány éve, mikor Schütz Antal huszonötéves papi jubileumát ünnepelték, a jubiláns az összegyűlt tanítványainak azt mondotta : «Meg kell vallanom, én munkásruhában, a munka verejtékével kezemen és lelkemen jöttem most is ide. Eddigi életemben csak a munkát, a kötelességet láttam !» (Eszmék és eszmények, 48.) Két lustrummal később újra ünnepe, újra jubileuma van Schütz Antalnak. Az Aquinói Szent Tamás-Társaság ünnepli elnökét, ki most töltötte be életének 60. évét. Ez az ünneplés ezúttal Schütz Antal szellemében, munkától és verejtéktől izzó lelke szerint történt. Tanártársai, tanítványai és tisztelői most a munka géniuszát akarták ünnepelni, éspedig munkájuk legjavával ! így született meg csendben és szerényen, de a serény munka verejtékével és nagy szeretettel a «Bölcseleti Közlemények» 6-ik száma, mely egészen a jubiláns szíve szerint ezt a szerény kis címet írta homlokára : «Schütz Antalnak ajánlva». Még arról a dicsőségről is lemondott, amit egyik bírálója szeretettel véleményezett róla a Katolikus Szemle 1940. évi decemberi számában : «Jobb lett volna ezt a derék kötetet egyszerűen .Schütz Antal-emlékkönyv’-nek nevezni». Valóban kár, hogy nem lett e szép és értékes Közleményekből emlékkönyv! Az ünnepelt egyéniségéről csak dr. Madarász István püspök úr szép dedikáló szavai szólnak. Műveit időrendi egymásutánban egyszerűen csak felsorolja a könyv. E művek kétségtelenül legjobban szívéhez nőttek az ünnepeltnek, hiszen ezekben látjuk életének, egyéniségének, elhivatottságának leghűségesebb útjelzőit. Mert bár a «könyvet nem nézte bálványnak», mégis «kegyeletes, szent helynek» tartja, mely a «lelket körül- és átözönlő titokzatos nagy valóságnak egy szerves mozzanata». (Magyar életerő, 9.) Schütz Antal valóban a könyv szerelmese ! A könyv az ő szellemi életének «műhelytitka», sőt «élettitka» ! Ez indítja meg a kis bánáti faluban lelkének azt a fejlődését, mely a könyv szeretetétőí eljut nemcsak a gyermekolvasmányok színes világához, hanem a nagy eszmék felszentelt templomába is, a szegedi piarista gimnázium szellemi tradíciókat lehelő falai közé. Itt nemcsak az imádság birodalmának ismeretével bővül szellemi világa, mely eddig csak szülőföldjének talaján bontakozott, hanem «Isten országának» ismeretével is. Itt ihleti meg lelkét az «áldott piarista szellem» (Eszmék, 48.), mely olyan mélyen szánt nagyrahivatott lelkében, hogy élet5*
