Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bendefy László: A kumai püspökség története. (Folyt.)
A KUMAI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE 41 346. sz. kódexének 235. versoján található feljegyzés tisztább helyzetet teremt, amennyiben itt azt olvashatjuk, hogy «ő volt episcopus primus Curquensis (non Turquensis), és nem volt dominikánus, mint Thaddeus I, hanem minorita, miként Sbaralea is hiszi, jóllehet egyetlen ellenőrző bizonyítékunk sincs arra nézve, hogy ferences volt».1 Eubel is, Golubovich is megkísérelte, hogy akár a Curquensis, akár a Turquensis szót azonosítsa, de — miként az utóbbi sajnálkozva megállapítja — ez a törekvésük nem sikerült. Golubovich legalább a Kur (Kyros) folyóra gondolt, de kénytelen volt elvetni ezt a lehetőséget is, mert ilyen nevű püspökségről egyáltalán nincs tudomásunk. A megoldás kulcsát a paviai kódexnek az «epp. primus Cur- quensis» megjegyzése szolgáltatja. Nem lehet ugyanis kétséges, hogy XXII. János pápa, ha már egyszer elhatározta azt, hogy helyt ád Jeretány fejedelem kérésének és püspököt küld Magyerbe, nemcsak az iránt intézkedett, hogy Mancasole Tamás szamarkandi püspök legátusként keresse fel a kumai magyarok fejedelmét és tárgyaljon azzal személyesen a felállítandó püspökségről, hanem a kinevezendő püspök személyéről is gondoskodott. Sajnos, ez a kinevezési okmány ezideig nem került elő. Ezideig annyit tudtunk a rendelkezésre álló adatokból kihámozni, hogy Tamás püspök 1330-ban járt Magyerben, az első püspöki kinevezési okmány pedig (Magyerre vonatkozóan) 1363-ból kelteződik,1 * 3 amikor is Kázmér lengyel király ajánlatára V. Orbán pápa bizonyos Miklós, magyeri püspök utódjául fr. Joannem Speculi Ord. Min. szerzetest nevezi ki. Hogy Miklós püspök mennyi ideig tartózkodott Magyerben, nem tudjuk, de lehetetlen még csak elképzelni is, hogy Tamás püspök 1330. évi űtja után közel 30 esztendeig ne kapott volna püspököt a kumai magyarok országa, noha «oly hevesen ostromolta» ezirányú kérésével Jeretány fejedelem az Apostoli Széket. Az is valószínűnek látszik, hogy első püspökül Magyerbe olyan egyént küldtek, akinek a keleti viszonyok és a keleti hittérítés körül már gazdag tapasztalatai voltak. Olyat, aki már többé-kevésbbé ottho-- nos volt a keleti szokásokban és nyelvekben. S hol találhattak volna alkalmasabb személyre, mint a kaffai vikáriátus kebelében, vagy éppen annak a székhelyén működő szerzetesekben !? Tudván azt, milyen gyakran's milyen durva elírásokkal találkozunk a középkori kútfőkben, minden aggodalmaskodás nélkül helyettesítsünk a «Curquensis» szó rq-ja helyébe m-et, ebben az esetben ezt a szót kapjuk : «Cumuensis». Ha az olvasó veszi a fáradságot, hogy alant3 id. munkában a XXIV. és XXV. táblákon az 1320-ban kelt fr. 1 V. ö. Goi. IV. 232. 1. a L. 1. a. id. m. III. közi. 3 Bendefy, Fr. Julianus utazásának kéziratos kútfői. Latin-magyar hasonmáskiadás. Bp. 1937. I—XXV. táblával.
