Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 371 Alapja az emberi lélek, mozgatója a szellem. Minél több természetfölöttiséget tartalmaz a koreszme, annál tartósabb lesz sikere. A fajelméletet tárgyalva a szerző megkülönböztet élettani, társadalom- tudományi és politikai fajelméletet s ez utóbbit katolikus szempontból elutasítja, mert az nem más, mint történelmi miszticizmus és fatalizmus, mely elhagyja a komoly tudományos alapot s bizonyítékaiba alanyi, politikai és érzelmi szempontokat visz bele. Személyi kultusz és államimádat helyett : Istenre, lelkünkre és szabadakaratunkra felépített társadalom bírja a jövő ígéretét. Dicséret illeti a szerzőt, hogy világi ember létére segítségére akar lenni a papságnak az apostolkodás munkájában, amikor mély gondolkodóra valló elmélyedéssel és buzgó katolikus lelkülettel a társadalom helyes ismeretének közlésére vállalkozott és azt a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tette. Mint tananyagot a kérdéses tudományágban közlendő ismeretek teljessége, rendszeressége és a fogalmak tisztultsága és határozottsága szempontjából kell vizsgálni. Miután a tanulmány egy szemeszter anyagát tartalmazza, a teljesség szempontjából nem lehet végső ítéletet alkotni. Rendszer és rendszeresség szempontjából a szerző, mint maga is mondja, nem köti magát a megszokott rendszerekhez. Ez az eredetiségre való törekvés azonban a könnyebb áttekinthetőség rovására megy. A társadalomnak politikai, gazdasági és lelki mozzanatok alapján való vizsgálata, illetőleg a tárgyalt anyagnak a három szempont szerinti osztályozása erőszakolt is, mert e három terület alig választható el egymástól ilyen élesen. Megszokottabb, egyszerűbb és világosabb lett volna politikai mozzanatok helyett egyszerűen az államról szólni, mellette a társadalomról, mindkettő anyagi létalapjáról, a gazdaságról, és rámutatni a mindezeket átható és irányító lelki és etikai szempontokra. A tisztult és határozott fogalmak általában nem erős oldala a tanulmánynak. A fogalmak meghatározásában a szerző már kevésbbé eredeti és azokat lehetőleg másoktól idézi. Mint maga is bevallja (25. o.), nehézségekkel küzd, mikor a társadalomtudománynak, mint sajátos tudománynak fogalmát kell meghatároznia és azzal adós is marad. E nehézség talán onnan is ered, hogy a szerző határozatlan a tekintetben, milyen értelemben vegye a társadalmat, mint a keresztény társadalomtudomány alanyát. Amikor ugyanis a keresztény társadalomtudomány igazi alanyául az összemberiséget, mint világtársadalmat jelöli meg, olyan önmaga által is «képzeletbelinek» nevezett állapotot tart szem előtt, amellyel a társadalomtudomány, minden nemzetközi vonatkozása mellett is, nem tud mit kezdeni. Érzi ezt a szerző is, mert mikor konkrétumot akar mondani, «politikai szabályok között élő» társadalomról szól, vagy mikor megállapítja, hogy gyakorlatilag mindenkinek elsősorban saját hazája adja meg az életlehetőséget. Ez az állami keretben, az életlehetőségeket elsősorban nyújtó társadalom képezi ugyanis a társadalomtudománynak, mint sajátos tudománynak az alanyát. Mert a társadalomtudomány nem egyéb, mint a szociális tevékenység tudománya elsősorban az államban, mely a polgári társadalom földi végső céljának 24*
