Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gruber Miklós: Széchenyi István eszmevilágának romantikus gyökerei
370 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Vallásos irodalmunkban elég szokatlan egyetlen egy erényről teljes könyvet írni. Szunyogh azonban olyan gazdag lelkiséggel oldja meg kitűzött feladatát, hogy sohase válik unalmassá, hanem az utolsó sorig élvezetes és sok lelki hasznot nyújtó művel gazdagított bennünket. Tiefenthaler József. Dr. Mieth István: Az eszme és lelkiség szerepe a keresztény társadalom- tudományban. Bpest, 1941. Korda Nyomda. 197 old. A szerző, aki világi ember, a kapucinus rendi »Szent Bonaventura» hit- tudományi főiskolán adta elő a most könyvbe foglalt társadalomtudományi tananyagot. Tanulmánya az 1940—41-ki tanév első szemeszterében előadott társadalomtudományi anyag. A tanulmány a társadalom politikai, gazdasági és lelki mozzanatai szerint három részre tagozódik. Ezt megelőzően társadalmi áttekintést nyújt s a fajkérdés kifejtésével fejeződik be. Végül egy rövid összefoglalásban rámutat a nem keresztény társadalomtudományi elgondolások hibáira is. Tanulmányával a szerző hármas célt kíván szolgálni: 1. Leszögezni a krisztusi elvek alapján felállított katolikus eszmei társadalomtudományi álláspontot ; 2. a társadalomberendezésből s az ellenvélemények tévedéseiből levonni a kellő következtetést és tanulságot ; 3. a főcél pedig megmutatni az embereknek a társadalomberendezés szociológiai és szociális vonatkozásainak a transzcendenciáját. A társadalmat eszmei, lelki szempontból vizsgálja. E célból meghatározza az eszmét etikai és szociológiai értelemben. A társadalom politikai, gazdasági és lelki indítékai alapján igyekszik bemutatni azt, amit a katolikus társadalom- tudomány tételei igazolhatnak. E hármas mozzanat alapján keresi a társadalom- tudomány meghatározását és tárgyának kijelölését is. A társadalom transzcendens eredetének megértéséhez a bölcselet és hittudomány tételeit, illetőleg igazságait veszi igénybe. A társadalomtudomány fogalmát elemezve rátér a társadalom fogalmának tisztázására. Ismerteti az individualizmus, liberalizmus, kapitalizmus, marxizmus és univerzalizmus lényegét. A helyes utat a keresztény szolidarizmus mutatja, melyben a kereszténység «mérsékelten» individuális. A katolikus társadalomtudomány összhangot igyekszik teremteni «egy kultúrembernek eme mibenlétéhez illő állapota és a túlvilági természet- fölöttiség között», és lényegében nem egyéb, mint az evangélium igazságainak a kor szelleméhez való alkalmazása. A katolikus társadalomtudomány tulajdonképeni alanya a világtársadalom, mely a maga eszmei mivoltában sohse pusztulhat el, mert ez elsősorban lelkiség, míg a nemzeti társadalmak születnek és elpusztulnak, tehát anyagelvü eszmét tükröznek, bár Krisztus Egyháza mégse hazátlan, mert bár nem e világból való, ebben a világban van és mert gyakorlatilag mindenkinek elsősorban a saját hazája adja meg az élet- lehetőséget. Az egyén és a közösség viszonyában nem az egyes létezik az egészért, hanem az egész az egyesért. A társadalom gazdasági mozzanatait vizsgálva a szerző megállapítja, hogy az eszme nem függvénye a gazdálkodásnak, hanem éppen annak az alapja és irányítója, erkölcsi eleme és tartalma. A társadalom lelki mozzanatai alapján leszögezi, hogy a társadalom szellemerkölcsi valóság.
