Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás. (Folyt.)
30 PÉTERFFY GEDEON cés lelkiség jellemző írásainak lehetne tekinteni. Említi munkájában Szent Benedeket is, akire a támadók hivatkoztak, de csak ritkán. Mint Szent Tamás, ő is arra hivatkozik, hogy Subiacóban a barlangban koldult és nem dolgozott.1 Szent Benedek Regulájából vett ellenvetésre, amely előírta szerzeteseknek a munkát (cap. 48.), érdemben nem is felel, hanem csak hivatkozik az előzőkben Szent Ágostonból merített érvre.1 2 Felfogására jellemző, hogy miként felel arra az ellenvetésre, hogy biztosabb és tökéletesebb követni a biztos hagyományt (névszerint említi Szent Vazult és Szent Benedeket), ezzel szemben «modus iste mendicandi de novo introductus per Dominicum et Franciscum videtur esse superstitiosus et vanus». Válaszában kifejti, hogy Isten mindent az idők által megkívánt követelmények szerint rendez el. Kezdetben az Egyházban csodatévő hatalommal felruházott férfiakat támasztott, később bölcs tudósokat, legűjabban pedig a kapzsiság legyőzésére szegényeket, de a szegénység azelőtt sem hiányzott az Egyházból, mert ez az alapja az evangéliumi tökéletességnek.3 Hasonló gondolattal idézi Szent Benedek Regulájából (cap. 1.) a szerzeteseknek négyféle fajtáját és ehhez hozzáfűzi, hogy az idők változásával másfajta munkásokra van szükség az Egyházban.4 * A kiújuló harcok miatt Szent Bonaventura is kénytelen volt ismételten megvédeni a koldulórendeket és 1269 körül mint rendfőnök Gerardus de Abbatisvilla munkájával szemben kiadta Apologia pauperum contra calumniatorem című iratát.3 Bevezetésében foglalkozik a tökéletesség eszméjével, de ebben a munkájában is a legnagyobb részt a szegénység védelmének szánja. Újra leszögezi, hogy a lelki szegénység a tökéletesség alapja és gyökere6 és ismét megkapó részeit alkotják írásának azok a sorok, amelyekben Krisztust mint a teljes szegénység tökéletes példáját mutatja be. Mivel már nem a régi rendek életéből vett ellenvetésekkel kellett szembeszállnia, kijelenti, hogy a közös birtoklás még nem jelent tökéletlenséget, mert az evangéliumi tökéletesség eszménye megvalósításának különböző módjai vannak.7 Szent Benedeket csak egyetlenegyszer említi, mikor több példa között felsorolja, hogy Regulájában (cap. 39.) ő is eltiltotta a húsevést.8 Ebből az összehasonlításból is kiderül, amit különben az iratok vizsgálata önmagában véve is kielégítően bizonyít, hogy Szent Tamás nagyon jól ismerte a bencés regulát és nagy tisztelettel adózott Szent Benedeknek, akit «monachorum institutor almificus» megkülönböztetett 1 quaest. II. art. 2. V. 138. 151—152. o. — art. 3. V. 159. o. 2 quaest. II. art. 3. obj. 15. V. 158. o. 3 quaest. II. a. 2. obj. 20. —ad 20. V. 136. 148. o. 4 quaest. II. art. 3. V. 164. o. 6 Opuscula XI. Opera omnia tom. VIII. pag. 233—330. 6 cap. 7. VIII. 272. o. u. o. 277. o. cap. 5. 258. o. 7
