Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Radó Polikárp: A kereszténység küzdelme az ókori napkultusz ellen
300 RADÓ POLIKÁRP kifejezést a Napra értették. Ezért tiltakozik Szent Ágoston : «Ne forte in eo quod ait, nisi Domino soli, Dominum solem esse credat quispiam, cui sacrificandum putat : quod non ita esse intelligendum, in scripturis graecis facillime reperitur».1 így kellett az ősz püspöknek még élete végén is hadakoznia ; e sorokat ugyanis 413—426 között írta le. Szent Ágoston e küzdelmében a teremtmények imádásának lélektani gyökereit is felfedi : hiszen azért imádták a teremtményeket, sőt éppen Ágoston földrészén, Afrikában, az állatokat is, mert eredetileg valamilyen istent jelképeztek : «Ne higgyétek testvérek, hogy azért kell a Napot imádni, mert a Nap az írásokban néhányszor Krisztust jelenti . . . Imádd akkor a sziklát is, mert Krisztust jelenti ; imádd akkor a juhot is, mert Krisztust jelenti, imádd akkor az oroszlánt is, mert Krisztust jelenti . . ,»1 2 4. A harc. Nagy Theodosius halálával (395) lezáródott : a pogány templomokat becsukták. A lelkekben azonban, bár keresztények lettek, még soká ott izzott a Napkorong istenségének lappangó tudata. A legkülönbözőbb helyeken és századokon át megtalálható még ez a babona. így pl. egy alexandriai Eusebiosnak szájába adott homilia, mely azonban A. Baumstark szerint Konstantinápolyra vagy hatalmi körzetére utal,3 az V. században említi e szokást : «Mikor felkel a Nap, imádják és ezt mondják : könyörülj rajtunk. És nem csak a héliognósták és eretnekek teszik ezt, hanem a keresztények is».4 Rómában az V. század közepéről Nagy szent Leó tanúskodik a napkultusz megléteiéről : keresztények odaállanak Szent Péter bazilikája elé és kitárt karokkal imádják a Napot.5 Soká megmaradtak még a harc egyes kifejezései, fordulatai. Palesztinában pl. 520 körül gázai Prokopios még mindig említi az ismert állítást, hogy a Napot később teremtette a fénynél, s így a Nap a fénynek csak befogadója, nehogy esetleg valaki imádja.6 Sophronios, jeruzsálemi pátriárka száz évvel később, 630 körül, még ilyen fordulatokban szól Krisztusról : «Dicsőség Napja, láthatatlan Király, mikor függni látott 1 De civit. Dei 19, 23, 4 (P. L. 41, 654). 2 Enarr. in ps. 103, 20 (P. L. 37, 1373) : «Nec putetis, fratres, ideo nonnullis solem esse adorandum, quia sol in scripturis aliquando Christum significat. . . Adora ergo et petram, quia Christum significat. . . ovem etc. . . . leonem etc.» 3 Die Liturgie des sogenannten Eusebios von Alexandria, Jahrb. f. Liturgiewiss. 2 (1922) 91 f. 4 Sermo 22 Peri astronomön 2 (P. G. 86, 453d) : u’AvareÎÀavroç rov ijAcov, TiQoçev/ovTcu xai Aéyovaiv, ’Ekefjoov fjuâç. Kai ov fiôvov rjkioyvâxnai xai algsTixol TovTo Tioiovcnv, à/./.à xai ygioTiavoi.» — V. ö. Usener, Götter - namen 185 ; F. Cumont, Les mystères de Mithra,3 203 ; Dölger, Sol salutis,2 61. 6 Sermo 27. in nativ. Dom. 7, 4 (P. L. 54, 218c—219a) : «. . . converso corpore ad nascentem se solem reflectant et curvatis cervicibus, in honorem se splendidi orbis inclinent». V. ö. Dölger, Sol salutis2 1—19. 6 Comm. in Gen. c. 1. (P. G. 87, 1, 85c.)
