Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Radó Polikárp: A kereszténység küzdelme az ókori napkultusz ellen

A KERESZTÉNYSÉG KÜZDELME AZ ÓKORI NAPKULTUSZ ELLEN 301

téged, elvonta fényét a Nap ... Látott a Nap gonosztevők között keresztrefeszítve téged Ige, le nem nyugvó Nap és elsötétedett».1

A Nap kifejezései leginkább a régi liturgiákban maradtak meg, eleven tanúbizonyságként, mennyire kellett egykor a napkultusz ellen harcolni. Az ógallikán liturgia élénken emlékezik még erre, karácsonykor így kezdi imádságát : «Ortus est nobis uerus soi iustitiae iesu Christe. . .»1 2 Egy kézírásos kelta (ír) liturgikus könyv ezt mondja a praefatio missaeban : «Hic namque ortus die splendidior, luce coru- scantior, sole rutilantior est».3 A világegyház liturgiájában e kifejezések : «... veri luminis fecisti illustratione clarescere» és «nova mentis nostrae oculis lux tuae claritatis infulsit» nyilvánvalóan célzások a régi napkultuszra (veri. .. nova) és a római liturgia legrégibb emlékeiből valók.4 Ezek a kifejezések a régi mozarab (nyugati gót) liturgiából : «Lux a terra prodiit, exeamus a tenebris», «Hodie nobis inter noctem ignitam lux nova apparuit»5 ugyancsak hasonló reminiszcenciák. A keleti liturgiákból fáradság nélkül lehetne ezeket a példákat szaporítani, ahol a karácsonyi liturgia Krisztust «dicsőség Napjának» ('Hfaoç rfjg ôô^r/ç) nevezi, ki «Betlehemben kelt fel mint mindeneknek világossága, a Szűz anyából a világot besugárzó fény»6 stb. Radó Poiikárp 0. s. b.

1 Triodion (P. G. 87, 3, 3909b. 3932d.) : «'Háie ôô$tjç, äogaxe ßaailev, óqcöv ae XQSfiáfievov, q>â>ç awéareû.ev rjAioç, xai rj yfj éasíero . . ■ "lôev rjlioq aravQov[áevov fxéaov Xt]Otwv ae, Aóye ' /IXie aővre xai eaxóracrev.n

2 Collectio post prophetia (H. M. Bannister, Missale Gothicum I, London, 1917, 3).

3 C. lat. Monae. 14429 (Revue Bénéd. 1926, 282).

4 H. Lietzmann, Das Sacramentarium Gregorianum nach dem Aachener Urexemplar, Munster i. W. 1921, 9.

5 Liber sacramentorum XIII. (M. Férotin, Monumenta Eccles. liturgica 6, 54 col.) — Missale mixtum (P. L. 85, 183b).

6 Ménaia tou holou eniautou II, Roma 1889, 596. 603: «.’Ev Bri&kée/i àvéreiÀe Xoktzôç tj nàvzoïv avyf), êx rfjç nag&évov firjTQOç, Xáfiipat; xâ> xôa/juu ró çxüç.»