Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Radó Polikárp: A kereszténység küzdelme az ókori napkultusz ellen

A KERESZTÉNYSÉG KÜZDELME AZ ÓKORI NAPKULTUSZ ELLEN.

Sokszor volt már szó arról, hogy a karácsony ünnepe azért kapta dátumát, mert e nap : a téli napfordulat antik dátuma (a bruma) a III—IV. század közvéleménye előtt a Nap születési ünnepének (dies natalis solis invicti) számított. Ezzel kapcsolatban be szeretnék mutatni, mekkora küzdelmet kellett az alig felszabadult kereszténységnek a napvallás (solaris henotheismus) ellen vívnia.

1. A küzdelem első nyomait már a niceai zsinat előtti században is fellelhetjük. Ekkor még csak abban nyilvánult meg a harc, hogy a keresztények kénytelenek voltak védekezni a pogányokkal szemben, hogy nem imádják a Napot. E vádat először 197-ben Tertullianus említi. Egyéb botor vádak felsorolása után ezt említi : «Mások ismét emberibb módon a Napot vélik a keresztények istenének, mert köztudomás szerint kelet felé fordulva végezzük az imádságot, és a Nap napján örvendezünk. Hát ti mi kevesebbet tesztek? Legtöbben közületek napkeltekor nem mozgatjátok ajkatokat, hogy imádjátok az égitesteket?»1 Tertullianusnál tehát láthatjuk első nyomát a dőre vádnak, hogy a keresztények istene a Nap. A keresztényekre szórt rágalmak II. századi pogány rendszere- zője : Celsus már ezt a vádat is ismeri. Origenes, Celsus cáfolója kifejezetten említi ezt : «Celsus azt mondja, hogy úgylátszik mi inkább tiszteljük a nagy istent, talán a Napot, vagy Athénét is himnusszal énekeljük meg — mi ellenben az ellenkezőt tudjuk».1 2 Philippus Arabs uralma alatt tehát, mikor Origenes Celsus-szal leszámolt (244—249),3 ez a vád még nagyon aktuális lehetett. A napimádás vádja a keresztények ellen egyébként még soká megmaradt kisázsiai zsidó körökben. 680 körül

1 Ad nationes 1, 13 (Migne P. L. 1, 650b) : «Alii plane humanius solem Christianum deum aestimant, quod innotuerit ad orientis partem nos facere precationem, vel die solis laetitiam curare. Quid vos minus facitis? Non plerique affectatione adorandi aliquando etiam coelestia ad solis initium labra vibratis?» V. ö. hasonló szöveget : Apologeticus adv. Gentes 16 (P. L. 1, 425a—427a).

2 Contra Celsum 8, 67 (Migne P. G. 11, 1618b ; P. Koetschau, Origenes Werke 2, 283, 17.—24. Zeile) : «Kékooç /.ièv oïïv (priai piàkkov ripiâç aißeiv doxEÍv tôv piéyav ûeàv, üv xal "Hkiov xai ’A&rpvâv vpivâjpiev, fj/xeîç ôè rn èvdvriov îofiev.» V. Ö. még 8, 66 (P. G. 11, 1615b; Koetschau 2, 282).

3 O. Bardenhewer, Geschichte der altkirchlichen Literatur II*, 162.