Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gianone Egon: A Jézus-Szíve tisztelet új utakon
248 GIANONE EGON vájjon, az európai gondolkozás szokott útirányát nézve, számíthatunk-e rá, hogy ez a jelenség nálunk ismeretlen marad 91 * * * Eszmék történelmi elhelyezkedésének útját ha kutatjuk, két tényezővel kell mindenkor számot vetnünk : egyrészt az eszmével magával a maga objektív változatlanságában, másrészt az emberek koronkint változó szubjektív beállítottságával, vagyis a korszellemmel. Ugyanaz az eszme különböző oldalról és szempontból juthat érintkezésbe a különböző korok embereivel. De, ha nincs mód egyetlen oldalról sem a ráhangolódásra, az eszme nem tudja kifejteni erejét. A Jézus Szíve-tisztelet mai történelmi lehetőségeit keressük. Látnunk kell ezért elsősorban a kultusz alapját képező igazságot, eszmét, majd pedig a mai ember lelki összetételével kell szembe néznünk. Így láthatjuk majd, vájjon lehetséges-e a kettő érintkezése : vájjon csakugyan válságba jutott-e a Jézus Szívé-kultusz, vagy pedig csak új érintkező pontokról van-e szó. A Jézus Szívé-kultusz dogmatikai alapja az ember-Krisztusnak — a második isteni személlyel való elválaszthatatlan egységéből következő — imádandó volta.1 2 A kultusz tulajdonképeni tárgya eszerint az isteni Igével hypostatikus egységben lévő Krisztus-ember, akinek isteni belső életét a Szív, mint központi szerv képviseli.3 Eszerint, akár földi életében (szenvedő Szív), akár megdicsőült állapotban az Atya jobbján (megdicsőült Szív), akár az Oltáriszentségben (eucharisztikus Szív) tekintem is az isteni Szívet,4 «minden odaadás, vagy áhítat, amely Jézus Szívével kapcsolatos, valójában magára Krisztus Urunkra vonatkozik». (XIII. Leo.)5 A Jézus Szíve-tiszteletről, mint általános, nyilvános kultuszról csak a 17. század óta lehet szó, bár előre vetett fényét már a Szentírásban megtaláljuk.6 Ütját előkészítette az ősegyház áhítata, amely Jézus oldalsebét, mint szeretetének jelképét nézte. A középkor misztikusai magánájtatosságaikban már magára a Szívre irányították Krisztus 1 V. ö. Bangha B. : Világhódító kereszténység, Budapest, 1939. 16. 2 VI. Pius : Auctorem fidei, Denz. 1563. 3 V. ö. Noldin : Über den Gegenstand der Herz Jesu Andacht. — Theol. prakt. Quartalschrift, Linz, 1920. 330. kk., 514. kk. — Jürgensmeier, Fr. : Der mystische Leib Christi, als Grundprinzip der Aszetik6, Paderborn, 1936. 316. kk. — Richstätter, K. : Die Herz Jesu Verehrung des deutschen Mittelalters2, München-Regensburg, 1924. 19. kk. —Schütz, A. : Dogmatika2, Budapest, 1937. I. 623. k. — Bartmann, B. : Lehrbuch der Dogmatik8, Freiburg i. B. I. 358. k. — Tanquerey, A. : Synopsis Theol. Dogm.24, Desclée 1935. II. 798. k. 4 Richtstätter, i. h. 5 1899 május 25. 6 Mt. 11, 29 ; Ján. 19, 34. stb.
