Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Gianone Egon: A Jézus-Szíve tisztelet új utakon
A JÉZUS SZÍVE-TISZTÉLÉT ÚJ UTAKON 249 iránti rajongásukat. Általánossá mindennek ellenére csak Alacoque Szent Margit látomása (1674) nyomán lett ez a kultusz, amely a janze- nizmus okozta vallási elhidegülést közömbösítve ismét meleggé tudta tenni az egyén viszonyát Krisztushoz. Ettől kezdve két évszázadon át az egyéni megszentelődés hatékony eszközének bizonyult a Jézus Szíve- tisztelet. Főkép az Oltáriszentséghez való szoros viszonya figyelemre méltó ebben az időben. Kifejlődésének csúcspontját jelentik a múlt századvégi pápai megnyilatkozások, elsősorban az emberiség felajánlása Jézus Szentséges Szívének. (XIII. Leo.)1 Ha a régebbi időktől el is tekintünk, az elmúlt két évszázad embere minden kétséget kizáróan megtalálta a kapcsolatot a Jézus Szívé-kultusz felé. Ha az előbb említett aggodalmak viszont azt mutatják, hogy a kultusz válságától lehet tartanunk, a változást az emberben kell keresnünk. De vizsgálat tárgyává kell tennünk magát a Jézus Szíve-tiszteletet is : vájjon nincs-e még eddig észre nem vett, ki nem aknázott, vagy kellőképpen nem értékelt pontja az eszmének, amely alkalmas lenne a modern ember sajátos lelki beállítottságának megnyerésére. Nem kétséges, hogy a mai ember egész gondolkozásmódja, életformálása európaszerte, sőt világszerte rohamos ütemű átalakulásban van. Olykor megdöbbenünk a kapcsolatos tüneteken. «Mintha meghúzták volna a vészharangot minden felett, amit megszoktunk és amit megtanultunk időálló értékeknek tekinteni.»1 2 Új embertípus körvonalazódik előttünk, sőt bennünk, önmagunkban is. Modern embernek szoktuk ezt az új embertípust nevezni. A kialakulóban lévő új embertípust nehéz feladat lenne kimerítően jellemeznem. Vonásai nem is kiforrottak még. Általában azonban vannak már ismertető jegyei. Megkísérlem, hogy ezek közül néhányra rámutassak. A modern ember nem bízik már feltétlenül az emberi észben. Tekintélyt keres és ahhoz egész lélekkel csatlakozik. Ennek során nem riad vissza az észfeletti igazságoktól sem. Nem kritikus racionalista, mint elődje volt. A modern ember dogmatikus beállítottságú.3 A modern embert nem érdekli a közvetlen múlt. Abban lezárt egységet lát, amelyhez kevés köze van. A meglévőt nem értékeli sokra. Jobbat, nagyobbat akar és ezt a nagyot-akarást, az akaratot és az 1 Richtstätter, i. m. 33. kk. — U. a. szerzőtől a Lex f. Th. K. IV. k. «Herz Jesu.» — Tanquerey, i. m. 800. kk. — Csávossy E. : «Jézus Szíve tisztelet» : Kat. Lexikon II. k. — Jungmann, J. A. : Die Stellung Christi im liturgischen Gebet, Münster, 1925. 232. k. — Schreiber, G. : Prämonstratensische Frömmigkeit und die Anfänge des Herz Jesu Gedankens. ZkTh. 1940. 181. kk. 2 Schütz A. : Tegnap és holnap között. Magyar életerő, Budapest, 1939. 16. 3 A kifejezést itt általános értelemben mint az igazságok tekintélyi alapon történő elfogadását használom. Nem kifejezetten a katolikus dogmatikára gondolok.
