Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: Egyéni és egyénfeletti elemek a kánoni házasságfelfogásban
244 MÓRA MIHÁLY feletti elemeket az alábbi értelemben bizonyos mértékig kiegyensúlyozza : a házasság nem csupán két ember kizárólagosan egyéni ügye, de nem is csak és csupán a közösségé, amelynek pusztán vak eszközei a házasfelek. Az egyéni és az egyénfeletti, alanyi és tárgyi elemek legfelsőbb rendező akarata az egyházi közérdeket képviselő salus animarum parancsa. A lelkek üdvének szempontja, mint a napsugárból származó fehér fény, a konkrétum prizmáján egyéni és egyénfeletti színre törik meg. Mi a különböző színeket (hol egyéni, hol egyénfeletti jogvédelmet) látjuk, azt a lényegében mégis egységes házasságvédelmet, amely a prizmán túl már csak egyetlen fehér fény. A különféle szálakból szőtt szempontok egységes, legfőbb elvben csúcsosodnak ki. Másszóval : a házasságban az egyéni és egyénfeletti elemek egymástól sokszor alig szétválasztható, sokszor alig megkülönböztethető valamik és az egyház szemében nem feltétlenül egymással versengő tünemények ; az egyház nem is csupán kettejük között választ. Az egyházat a lelkek üdvének parancsa vezeti, amely aztán céljának megfelelően hol az egyéninek, hol az egyénfelettinek nevezett tüneményben szemlélhető, hol egyéni, hol egyénfeletti jogok védelmének tűnik fel, holott mindegyik esetben csak egy ugyanazon salus animarum parancsa tevékenyül. Ez is arra utalhat, hogy az egyéni és egyénfeletti nem egymást kizáró, ellentétes fogalom az egyházi jogban, amiként helyesen felfogva nem lehet az az egyházonkívüli területen sem. 3. Ebből a röviden vázolt egyházi házasságjogi felfogásból, mint háttérből emelkedik ki a kánoni házassági kereseti jog intézménye. Már a jogtörténeti áttekintésből is kitűnt,1 hogy ez a jogosultság nemcsak a házastársakat illeti meg, ellentétben az ágytól és asztaltól való elválasztásra irányuló kereseti jogtól, amelyet, mint magát a separatiót is, a házasfelek magánügyének fogtak fel, amelynél az egyházi közérdek teljesen háttérbe lép. Noha a házasságot a házasfelek létesítik külsőleg megjelenő akaratukkal és ők telítik meg ennek tartalmát, az a kérdés, hogy a házasság (szentsége) érvényesen létrejött-e, mint láttuk, már túlnő az egyéninek tekintett érdekkörükön, ha az 1 L. Notter Emlékkönyv, 850 s köv. (5. §.)
