Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Móra Mihály: Egyéni és egyénfeletti elemek a kánoni házasságfelfogásban
EGYÉNI ÉS EGYÉNFELETTI ELEMEK A HÁZASSÁGFELFOGÁSBAN 245 érvényesség vagy nem érvényesség kérdése legközvetlenebbül őket, de persze legkevésbbé csak őket érinti is. Az érvényes és felbonthatatlan házasság léte nem függ a házasfelek erre irányuló tetszésétől, ez a kötelék fennáll akkor is, ha azt folytatni már nem is akarják. Viszont az érvénytelenül megkötött házasság kérdése sem a házasfelek kizárólagos «bel- ügye», annak érvénytelenné nyilvánítása elvileg nincs csupán az ő akaratelhatározásukhoz kötve. Mindkét, fentebb vázolt szempont alapjában véve ugyanannak a gondolatnak másféle megjelenése : a kötelék sorsát nem csupán a házasfelek tartják kezükben, a kötelék szilárdsága egyénfeletti szférába emelkedett, ami nem jelenti azt, hogy az egyházi tanítás szerint a házasság felbonthatatlansága nem szolgálná a házasfelek egyéni érdekét is. Mindazonáltal a kötelék sorsa nem az ő kezükbe van letéve. Rajtuk áll, hogy létesítik-e a házasságot, de az érvényesen már létesült vinculum felbonthatatlan, ha pedig a házasság érvényesen nem létesült, ennek megállapítása sem kizárólag tetszésüktől függ. Mindenesetre a házassági kereseti jogban is kifejezésre jut tehát, hogy a házassági szerződés nem tartozik a pusztán magánérdekű szerződések közé és ezért az actio popularis, illetve a promotor iustitiae kereseti joga elvileg nagyon is elképzelhető, mintahogy tényleg meg is valósult. Hogy a házasságot a házasfelek akaratkijelentése létesíti és a házasságot tartalommal ők telítik meg, az a házassági kereseti jog szabályozásánál sem marad figyelmen kívül és abban nyer elismerést, hogy a házassági kereset emelésére jogosultak sorában első helyen — egyes esetekben kizárólagosan — a házasfelek jelentkezhetnek. A házasfeleknek házasságot létesítő és más részéről nem helyettesíthető consensus maritalis-a, a konvalidáció tana értelmében a házasfelek részére az érvénytelen kötés szanálására később is nyitva álló lehetőség1 a házastársaknak rezervált kereseti jogosultság gondolatát fejleszti ki a konszenzushiány eseteiben, amit viszont az egyházi közérdek ideájából táplálkozó vétkességi eszme szűkít meg ismét. Az akadály még nem ismert volta a harmadik személy1 2 házassági kereseti jogosultságának megszorítása irányában hat, 1 Martini: La convalidazione dei matrimonio canonico, Torino 1940. 2 A Codex óta csak az egyházi ügyész esik ebbe a körbe.
