Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Török Jenő: A vatikáni zsinat és a magyar közvélemény
A VATIKÁNI zsinat és a magyar közvélemény 217 híreiken kívül (amelyeknek kizárólagos forrása Döllingerék Augsburger Allgemeine Zeitungba és a hasonlóan ultraliberális szellemű Times) közölték a «Zsinat utolsó órája» c. pamfletét, amelyet a zsinaton ünnepélyesen elítéltek. E lapok leplezetlen helyesléssel kísérték az ellenzék szereplését, bár vérmes reményeket nem fűztek hozzá. A «felvilágosodott» XIX. század és a «sötét» középkor, a demokrácia és abszolutizmus harcát látták a zsinati küzdelmekben. A Pesti Napló már régóta hirdeti, hogy IX. Pius hatalmi törekvései mellett eltörpülnek VII. Gergely, III. Ince és VIII. Bonifácéi. A pápai hatalmat tetőpontjára akarja emelni, hiszen a dogma kimondása után «az ultramontánok meggyőződése szerint a hit és erkölcs dolgában semmi korlátot nem ismerő hatalom birtokosává válik» a pápa. Eltekintve attól, hogy liberális értetlenségében nevetségesnek tartja, hogy éppen az «annyiszor tévedett» IX. Pius mondja ki a tévedhetetlenséget, nagy jelentőséget ennek tulajdonképen csak politikai következményeiért tulajdonít. «... sok bajt, főkép az egyház és állam között gyakori súrlódást idézend elő, miután az eddig is uralkodó r. kath. egyház csalhatatlan földi fejének égi nimbuszától bátorítva, az államhatalommal dacoló követeléseit még magasabbra felcsigázni el nem mulasztaná».1 Közvetlenül a dogma kimondása előtt írta a Pester Lloyd, hogy a küszöbön álló «katasztrófa» bekövetkeztével g kát. hit és egyházkormányzat lényeges változást fog szenvedni. Nem elszakadást, de bizonyos fokú önállóságot kíván minden nemzet számára a világi hívek nagyobb bevonásával. A dogma kimondása után a legellenségesebb hangnemet üti meg a liberális sajtó. Radikálisabb hangok azonnal a legsúlyosabb megtorlást: a Rómától való elszakadást követelik. A kormánypárt lapjában egy «tekintélyes kát. író» névtelenségbe burkolva olvassuk : «A pápával, ... valamíg ezen apostol és egyháztagadó követelést el nem ejti, — mi a régi közösségben nem maradhatunk».1 2 A liberális közvélemény azonban — nem igen törődve, hogy a szakadás révén az Egyház tagjaiban megfogyatkozik-e vagy sem — praktikusabbnak ítélte azokat a fegyvereket, amelyeket az állam használhat fel az Egyház ellen. így a Reform c. lap azonnal a placetum felújítását sürgeti, a Pester Lloyd azonban nem kívánja e «középkori rozsdás fringia» alkalmazását, hanem sokkal hatásosabbnak tartja az állam hatalmának puszta fitogtatása helyett annak érvényt szerezni : kiragadni az Egyház kezéből mindazokat a jogköröket, amelyek az állam szuverénitása alá tartoznak (iskola, születési és házassági anyakönyvezés, egyházi bíráskodás) s megvonni az összes közjogi kiváltságokat.3 1 Pesti Napló, 1870. ápr. 10. 2 U. a. júl. 23. 3 Pester Lloyd, 1870. aug. 25.
