Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Török Jenő: A vatikáni zsinat és a magyar közvélemény
216 TÖRÖK JENŐ oly tanítás, amely szembenáll a hivatalos egyházi tanítással : nem katolikus tanítás többé ! A liberális-katolikusok alól a tévedhetetlenségi dogma kihúzta a gyékényt, választani kellett tehát kettő között : az Egyház vagy a liberalizmus iránti hűség között. Az előbbihez mély hit és alázat kellett azok részéről, akik eddig harciasán vitték az ellenkező oldal zászlaját. Nem csoda, ha a hitközöny és lelki laposság világában sokan akadtak, akik e kettő híján megmakacsolták magukat nálunk is — a német ultraliberálisok mintájára — és kimondták a gőgös szót : non serviam. A Szabad Egyház augusztus 10-i vezércikke, bár eló'rebocsátja, hogy hivatalos nyilatkozatot nem hallott, annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy «a magyar fő- és alpapság roppant majoritását egyetlen meggyőződés hatja át, és ez : a Rómában proclamált infallibilitás tana nem lehet a katholikus egyház dogmája». Hivatkozik egyes főpapok nyilatkozatára, amelyet hazatérésükkor tettek, kiemelve Haynald állítólagos szavait, amelyek értelmében a püspökök a megkezdett iránytól nem fognak eltérni, «sőt határozottan azt fogják továbbra is követni». Az ilyen nyilatkozatokból erőt merítve mondja ki a Szabad Egyház cikkírója : «Igen, mi, a négy folyam és a három bérc katholikusai a vaticani zsinatot és határozatait soha sem ismerhetjük eh. A dogma el nem fogadásának megokolására a Döllingeréktől állandóan emlegetett mozzanatokra történik hivatkozás : «... sohasem ismerhetjük el, nem először azért, mert az annyira szükségelt szabadság hiányzott, a curia minden módot elkövetett, hogy az ő officialis és missionarius püspökei, kik senki, vagy alig néhány lélek hitének tanúi, szabadon ne nyilatkozhassanak, és az oppositio tagjai, meggyőződésük őszinte kijelentéseiért mindenféle bosszantásban részesüljenek ; nem azért, mert június 13-án a szó tettleg megvonatott tőlük ; továbbá azért sem, mert dogmatikai döntvényekhez nem officialis vagy gyönge, elöregült püspökökből álló egyszerű majoritás, hanem az összes zsinat unanimis consensusa kell l»1 E sorokra a Religio hasábjain megjelent a válasz, amely kiemelte, hogy Simor János hercegprímás visszaérkezésekor a főkáptalan és az esztergomi papság jelenlétében «nyílt kifejezést adott abbeli meggyőződésének, miszerint a római vatikáni zsinat e határozatának magát alávetni mindenki tartozik...» A prímás kiemelte, «miszerint az isteni gondviselés műve volt, hogy a kérdés így fejtetett meg s nem másképen», valamint «erélyesen tiltakozott azoknak vakmerősége ellen is, kik, miután a zsinat határozott, annak végzéseit elfogadni vonakodnak».1 2 * * * A külső liberális közvéleményt képviselő lapok is nagy érdeklődéssel foglalkoztak a vatikáni zsinattal továbbra is. Célzatos és egyoldalú 1 Szabad Egyház, 1870. aug. 10. 2 Rel. 1870. II. 117.
