Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
XII. PIUS ELSŐ KONKORDÁTUMA 173 mentést. Mindazokban az óvodákban, árvaházakban, a kiskorúak telepein és hivatalos intézeteiben, a javító és gyógyító intézetekben, amelyek az államtól függnek, a katolikus vallástan tanítása s az egyházi előírások megvalósítása az állam költségére történik. A kát. vallástan tanítására szolgáló könyvet az egyházi hatóság hagyja jóvá és az oktatókat vele egyetértésben az állam nevezi ki. Egyetlen esetben sem folytathatnak tanítást olyan személyek, akiket az egyházi hatóság nem minősített alkalmasaknak. Ezek a rendelkezések nem maradnak alul a többi konkordátum rendelkezésein, kivéve azt a pontot, amely szerint a szülők gyermekeiknek a hitoktatás alóli felmentését kérhetik. Ezzel szemben a konkordátum 19. pontja szerint az állam gondoskodik arról, hogy minden katolikus, aki állami szolgálatban áll vagy valamilyen állami szervezet tagja, vasár- és ünnepnapon vallásos kötelezettségeit rendesen teljesíthesse. (A német és az olasz konkordátum csak az ifjúság részére biztosította a vasárnapi misehallgatás lehetőségét, de a portugál konkordátum minden állami szolgálatban álló egyén részére biztosítja ezt a jogot.) Az egyházi házasság elismerése. A portugál konkordátum legemelkedettebb rendelkezései azok a cikkelyek, amelyek az egyházi házasságot állami szempontból is elismerik. Már az olasz és az osztrák konkordátumok közeledtek a házasság jogi szabályozásában az Egyház álláspontjához, nevezetesen mindkét konkordátum megadta az egyházi kötésnek a polgári joghatásokat, továbbá a házasság érvénytelenítését az Egyház jogkörébe utalta.1 Még tovább ment az osztrák konkordátum azzal, hogy nem rendelkezett a házasfelek végleges elválásának lehetőségéről, ennek következtében az Egyház színe előtt kötött házasságokra nézve az Egyház törvénye lett kötelező, ennek értelmében pedig olyan esetekben, amikor a felek nem a polgári, hanem az egyházi házasság- kötést választották, a válás (solutio vinculi) az egykori Ausztriában nem is következhetett be. Amíg azonban az osztrák konkordátum ebben a kérdésben az Egyház álláspontjának javára csak hallgatólagosan rendelkezett, a portugál konkordátum — amint alább látni fogjuk — kifejezett állami intézkedéseket tartalmaz. A 22. pontban a portugál állam polgárjogi hatásúnak elismeri azokat a házasságokat, amelyeket a kánoni törvényeknek megfelelően kötöttek, feltéve, hogy a házassági jegyzőkönyvet átteszik az illetékes anyakönyvi hivatalba.1 2 A házasság kihirdetésének azonban nemcsak az illetékes plébániai templomokban, hanem az illetékes állami anyakönyvi hivatalokban is meg kell történnie. 1 L. bővebben Kontor: A háború utáni konkordátumok. Budapest, 1938. 71—78. 1. 2 Ebből a rendelkezésből következik, hogy a szentségi házasságkötésnek egymagában nincs polgári jogi hatálya Portugáliában sem, mert szükség van egy kiegészítő állami cselekményre : az állami anyakönyvbe való bevezetésre.
