Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)

Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban

DIÁKÉLET A XIV. SZÁZADI FERENCES TÖRVÉNYHOZÁSBAN 163

nap, amelyek között az olvashatatlan írás miatt nem lehet különbséget tenni. Még ha ezeket is a törvény szövegezése alá kell értenünk, akkor sem közelítik meg a mai ferences naptár ünnepmegoszlását. Nagy iskolaközpontok még messzebbmenő felmentésekkel éltek. Párisban pl. a tanulókat még a konventmise sem kötelezte. A kórusszolgálatot is csak minden hatodik héten kellett ellátníok.1 Az előadások idejére eső imaórákon azonban még ekkor sem jelentek meg.

Az iskolai élet folytonosságát igyekeztek azáltal is biztosítani, hogy a hallgatókat felmentették a kolostori tisztségek és a lelkipásztori munka alól. Sok helyütt az elöljárók nem viseltettek elegendő megértéssel s a növendékeket minden lehető munkakörben felhasználták. Ezért írja elő az általános szabálykönyv, hogy a tanulók nemcsak hivatalos állásokat nem vállalhattak,1 2 de még házi munkára, mint sekrestyés, beteggondozó stb. volt szabad őket igénybevenni. Népmissziókra nem járhattak s bár papok voltak, nők gyóntatásában sem segédkezhettek, kivéve, ha nemzetközi központokban a gyóni szándékozó anyanyelvét senki más nem értette.3 Egyedül az alamizsnagyüjtésből vették ki részüket, de más utakon az idősebb testvéreket nem kísérhették. «Kötelességük — ugyanis — nem az, hogy a világban kóboroljanak, hanem, hogy az iskolát rendszeresen látogassák».4 * 6 *

Az általános fegyelem szerint az idegen növendékek is az iskolaszékhely tartományfőnökének joghatósága alá tartoztak. Ha ez akár viseletűk, akár szorgalmuk ellen kifogást emelt, el is bocsájthatta őket.* Elég volt, ha az elbocsátás okát «conditiones graves et excessus notabiles» az illetékes tartományfőnökkel írásban közölte.8

A helyi elöljárók igyekeztek szigorú fegyelmet tartani. Ennek érdekében a privilégiumok megvonásával is büntethettek, de mindig csak egyénenként, mert a közösség kiváltságait védte a szabályzat. Kemény kézre mutat a párisi tartomány törvénykönyve, amelynek jelentősége annyival nagyobb, mert területén feküdt a legnagyobb és

1 Cap. gen. Straßburg (1282) II. 6, ed. Fussenegger, AFH. XXVI. (1934) 139.

2 U. o. II. 6.

3 Cap. gen. Assisi (1316) VI. 24, ed. Carlini, AFH. IV. (1911) 292; Assisi (1354) ed. Eubel, BF. VI. 645.

4 Stat. prov. Franciáé (s. XIII.) VIII. 2, 3, ed. Little, AFH. VII.

(1914) 451.

6 Cap. gen. Milano (1285) II. 18, ed. Callebaut, AFH. XXII. (1929)

288; ed. Ehrte, ALKG. VI. 54; Cap. gen. Paris (1292) ed. Ehrte, 109; Cap. gen. Assisi (1316) VI. 25, ed. Carlini, AFH. IV. (1911) 292 ; XII. Benedek, ed. Eubel, BF. VI. 31 ; Cahors (1337) IX. 27, ed. Bihl AFH. XXX. (1937) 351 ; Assisi (1354) ed. Eubel, 645; Stat. prov. Franciae (1337) VII. 6, ed. Bihl, AFH. VII. (1914) 493.

6 Cap. gen. Paris (1292) ed. Ehrle, ALKG. VI. 108; Cap. gen. Assisi (1316) VI. 20. ed. Carlini, AFH. IV. (1911) 291.

11*