Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
162 SZABÓ ELEK jelentett, ha növendékeit a cambridgeiekkel és londoniakkal három egyenlő részre különítve e kolostorokban szünidőre eloszthatta.1 A vakációban nem voltak rendszeres előadások, de a studensek idejük egyrészét mégis tanulmányoknak szentelték. Már a Francia tartomány szabályai megkövetelik, hogy nyáron is tartsanak rendkívüli előadásokat.1 2 Ezek biztosítása céljából írták elő a hasonló berendezkedésű domonkos rendben, hogy legalább egy lektor a szünidőben is az iskola székhelyén maradjon. 3. A növendékek kiváltságai és a fegyelem. Az iskolaélet zavartalan menetét és a tudományos elmélyedést biztosították a tanulók kiváltságai. Idejük munka és ima között oszlott meg. Imaélet alatt általában a kolostori közösség életét értették, amelyben a növendékeknek is részt kellett venniök. A párisi 1292-es törvények előírása, amely elsősorban a jog- és bölcselet-hallgatók számára készült, a többiekre is kiterjedt és az egész növendéksereget a közös kolostori élet kereteibe fogta.3 A karima legfontosabb részein minden nap jelen kellett lenniök. Elsősorban vonatkozik ez az éjfélkor kezdődő éjjeli imaórára, a matutinumra. A szabályok ezt külön nem is említik, de ha a domonkos rendben kötelező volt,4 ahol pedig a rend különleges célja miatt a tanulók több kiváltsággal rendelkeztek, akkor mennyivel inkább megkövetelték ezt a ferenceseknél. Az egész papi zsolozsmán csak vasárnap és a duplex ünnepeken,5 1292 óta pedig a semiduplex ünnepeken kellett résztvenniök. E napok jóval ritkábbak voltak, mint a mai egyházi naptár jelzi. A délfranciaországi Mende kolostor halotti könyvének kalendáriuma,6 amelyik a XIV. század állapotát tükrözi vissza, egész évben csupán 19 semiduplex és 5 duplex ünnepet sorol fel. Hozzájárul még további 31 duplex minus és maius 1 Cap. gen. Paris (1292) ed. Ehrle, ALKO. VI. 63. 2 Stat. prov. Franciáé (s. XIII.) VIII. 3, ed. Little, AFH. VII. (1914) 451. 3 «Nec ratione huius studii ab humilitatis obsequiis et divinis officiis eximantur.» Cap. gen. Paris (1292) ed. Ehrle, ALKG. VI. 108 ; Cap. gen. Perpignan (1331) IX. 9, ed. Mencherini, AFH. II. (1909) 415; Cap. gen. Assisi (1354) ed. Eubel, BF. VI. 645. 4 Reichert, Monumenta Ordinis Fratrum Praedicatorum Historica, III. 251. 6 Cap. gen. Assisi (1279) ed. Ehrle, ALKO- VI. 50. 6 AF. VI. 8—21 ; v. ö. a legtöbb nekrologium naptárát, pl. Friedländer: Nécrologe du couvent des Frères Mineurs à Gand, in : Bulletins de la Commission R. d’histoire de la Belgique, IV. ser. I. Bruxelles, 1873. 151— 180 ; Cholet: Le bréviaire de st. Claire conservé au couvent de Saint-Damien à Assise, Paris, 1904, 1—63 ; Schlager: Beiträge zur Geschichte der sächsischen Franziskanerprovinz vom hl. Kreuze. III. Düsseldorf, 1910, 3—6; Grotefond: Zeitrechnung des deutschen Mittelalters und der Neuzeit. Hannover, 1898, II. II. 37—41.
