Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
DIÁKÉLET A XIV. SZÁZADI FERENCES TÖRVÉNYHOZÁSBAN 157 láglik a strassburgi tartomány 1319-i rendeletéiből, hogy a provincia növendékei Páris, Oxford, Padua, Lyon, Orléans, Barcelona és Köln főiskoláin tanultak, sőt a pápai kúria székhelyén működő teológiai iskolát is látogatták.1 Úgylátszik azonban, hogy nem mindenütt ingyenes növendékeket sorolnak fel, hisz a Curia Romana-n nem is volt a rendnek önálló főiskolája és a krónikás Glassberger pénzbeli támogatást is emleget, amit az itteni tanulók eltartására kifizettek. Az egyes, sokszor nagykiterjedésű tartományok, hogy minden féltékenységet kizárjanak, kerületenkint (custodia) osztották el az ingyenes helyekre küldendő növendékeket. A Provence-ban, a Romana-ban és Umbriában két-két kerület küldhetett egy tanulót a szabaddá vált helyre, s hogy egyik se maradjon ki, a kerületek sorrendjét is pontosan megállapították. A studens de debito csak ruhát és könyveket kapott saját tartományától. A szükséges kézikönyvekkel való ellátás tetemes kiadást jelentett. Volt ugyan minden főiskolán kölcsönkönyvtár, mint pl. Párisban is, amelyeknek gazdag könyvállománya a szegényebb tanulók rendelkezésére állott.1 2 Ilyen volt a Notre Dame-templom kölcsönkönyv- tára, amelyet Stephanus, canterbury archidiaconus 1270-ben alapított, vagy a Sorbonne kollégium 1289-ben alapított kölcsönkönyvtára. Ezekhez hasonlóan a kolostorok iskolái is állítottak fel ilyen könyvtárakat, de a kikölcsönzés és a könyvállomány fokozatos gyarapítása mindig újabb pénzkiadásokat igényelt. A külső kölcsönzőkben a stationarius, vagy librarius, aki a meghalt professzorok és studensek könyveit összegyűjtötte és a kézikönyvek sokszorosításáról gondoskodott, az egyes főiskolák szorosan megállapított tarifája szerint készpénzért szolgáltatta csak ki a könyveket. A díj peciák arányában nőtt. Egy pecia 16 kolumnából állt, amelyek mindegyike 62 egyenkint 32 betűt magában foglaló sorból tevődött össsze. Terjedelme így egy fél quaterniot tett ki.3 A másolók aggályos pontossággal számolták a peciákat és sokszor a szövegben is följegyezték a finis peciaét, hogy a fizetésnél meg ne rövidüljenek. A könyv nagyságához mért díjat az egyetem állapította meg. Bolognában pl. az előadás alapjául vett szövegkönyv heti kölcsöndíja peciánkint 4, a magyarázó jegyzetek díja 5, más könyveké pedig 6 dénár volt. Párisban a könyv gyakorlati értékét is tekintetbe vették a tarifa megállapításánál. Szent Bonaventura 4 könyvből álló kommentárját a Sententiák könyvéhez 10 schillingért (solidi), tíz könyvet kitevő bibliamagyarázatát 30 schillin- gért adták ki használatra. Szent Tamás kommentárai ugyanennyibe 1 Glaßberger, in : Analecta Franciscana, Ad Claras Aquas, (AF,) II. 126. 3 Chart. II. 72. n. 598; 80. n. 607 ; v. ö. Gottlieb: Über mittelalterliche Bibliotheken. Leipzig, 1890, 124—135, nn. 342—374. 3 Kirchoff: Die Handschriftenhändler des Mittelalters. Leipzig, 1853, 20; Wattenbach: Das Schriftwesen des Mittelalters. Leipzig, 1871, 117.
