Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
158 SZABÓ ELEK kerültek, míg Szent Ágoston szövegkönyvül használt munkáinak kiadási tarifája 104 dénárra és 9 schillingre rúgott.1 Mindezekhez hozzájárult az összeg, amit a jegyzetekhez szükséges papíranyagba fektettek. Középkori viszonylatban ez is tetemes volt, bár a papírkereskedőket (perga- menarii) az egyetemek állandóan szemmel tartották, hogy az árnívót ellenőrizzék és trustbe tömörülni akaró törekvéseket megakadályozhassák. Ilyen körülmények között érthető, ha az iskolakonventek ingyenes növendékeik könyv és papírellátását nem vállalták, hanem azok hazai rendtartományára hárítottták. Egyedül a párisi és Romana rendtartomány növendékeivel tettek kivételt. Mivel központi helyzetük vendég- tanulójuk miatt úgyis sok áldozatot követelt tőlük, őket külföldön tanuló növendékeik könyvbeszerzési gondjától mentesítették. A tartományok könyvtár általányt fizettek. Az 1287-iki montpellier-i káptalan 30 turini libra-ban állapítja meg ennek összegét.1 2 Ugyanez áll a növendékek ruházására is. Csupán a párisi konvent ruházta saját maga az ott tartózkodó ingyenes tanulókat. Ha aztán jött egy újabb gazdasági válság, akkor Páris is beszüntette ezt a kedvezményt. A domonkos rend törvényhozása rendeleti úton is jogossá tette a visszavonást. Ilyenkor a jótevő, vagy jámbor célokra szánt alapítványok fel- használása segítette át a krízisen a túlterhelt párisi rendházat.3 A főnökség gyakran fordult segélyért volt tanítványaihoz is, akik időközben éppen párisi tanulmányaik előnyeiből vezető állásokba vagy magasabb egyházi méltóságba jutottak.4 A rendtartományok fizető tanulókat (studentes de gratia) is küldtek a rendi főiskolákra, bár ezeknek minden kiadását vállalniok kellett. Az a kor, amelyik szinte bálványimádó tisztelettel övezte a tudományt, különösen értékelte a külföldi egyetemet járt tudóst is. Különösen Párisba vágyott mindenki és öreg kanonokok és apátok tartották kitüntetésnek, ha az ottani kollégiumok valamelyikébe bejuthattak. Amikor a kolduló rendek főiskolái világhírre jutottak, minden ferencesnek legszebb álma volt, hogy oda eljuthasson. Mint fizető növendéknek elég sokba került az eltartásuk. Párisban a rendház 12pfundot (font, librae Parisienses)5 szedett mindenkitől tar1 Chart. I. 644—649. n. 530 ; Bolognára vonatkozólag Ehrle: ALKO. III. 298. 2 Chart. I. 413, 1. jegyzet; Bihl: Statuta et definitiones provinciae Aquitaniae saec. XIII. VI. 7, in: AFH. VII. (1914) 475; az érkére nézve lásd Cibrario, Luigi : Della economia politica del medio evo. Torino, 5. kiadás, vagy Grupp: Kulturgeschichte des Mittelalters, Paderborn, 1924, III. kiadás, IV. 213. 3 V. ö. BF. IV. 402, 403, 404. 4 BF. III. 462; Chart. I. 582. n. 498. 6 Fussenegger, Gerold ofm. : Definitiones Capituli generalis celebrati anno 1282. I. 17. in: AFH. XXVI. (1934) 137; ed. Ehrle, ALKG. VI. 52.
