Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Szabó Elek: Diákélet a XIV. századi ferences törvényhozásban
DIÁKÉLET A XIV. SZÁZADI FERENCES TÖRVÉNYHOZÁSBAN 155 Strassburgban ülésező tartományi gyűléshez, hogy Fischer Pétert a párisi egyetemre küldje. A másikban az utrechti magisztrátus kíséreli meg, hogy a kölni tartományfőnöknél Fr. Jakob van der Hern párisi tanulmányainak útját egyengesse. A szükséges személyi tulajdonságok közül a szabályok előtanulmányokat, fizikai és erkölcsi képességeket sorolnak fel. Első feltétele annak, hogy valaki studium generale-ra kerülhessen, az volt, hogy rend- tartománya hittudományi főiskoláján három évet eltöltsön.1 Ez alól akkor sem mentették fel, ha az egyetemes iskola a tartomány kötelékébe tartozott is. A három évet a szükséges bölcseleti előtanulmányokra kellett fordítani. Felvételi vizsgát 1362-től kezdődően találunk. A strassburgi rendi káptalan négy lektorból álló bizottságra bízza annak megállapítását, hogy a jelölt egyetemi tanulmányokra méltó-e?1 2 A II. nápolyi nagygyűlés (1370) biztonság kedvéért kétszeres felvételi vizsgát ír elő, mégpedig egyet saját rendtartománya lektorai előtt, egyet pedig annak a főiskolának tanárai előtt, amelyikre a jelölt bejutni szándékozott. Mindkettőnek nemcsak joga, de az engedelmesség erejénél fogva kötelessége volt az elégtelennek nyilvánult jelentkezőt visszautasítani.3 A rendelkezések szellemi képességet, testi egészséget, jó szónoki talentumot és példás életet követelnek meg. Mivel az ilyen nemzetközi iskolákon nagyobb közösség élt együtt, békés alaptermészetet is kívánnak.4 * 6 * A jelöltek felső korhatára a 40. életév, míg a testi egészség kritériuma az volt, hogy a tanuló rendtartományából a studiumházig vezető utat gyalog meg tudja tenni. Az út a távolabb fekvő országokból sokszor hosszú hónapokig terjedő vándorlásba került, a rendszabály pedig a lovaglást megtiltotta.8 Szigorúan vették e tilalmat. A Generális el is rendelte, hogy a növendéket nem vehetik fel, ha lovon érkezett és elvesztette tanári állását, ha az iskolavárost lovon hagyta el. A rendi tanulók két csoportra oszoltak : ingyenes és fizető növendékekre (studentes de debito és st. de gratia). A csoportosításnál a rendi főelüljáró rendelkezése volt irányadó, amelyben meghatározta, hogy az egyes iskolák minden rendtartományból hány növendéket kötelesek (de debito) minden költségmegtérítés nélkül felvenni és szükségleteikről gondoskodni. A köteles létszámon felül szabadon vehettek fel más növendékeket is (de gratia), akiktől taníttatási és ellátási díjként meghatározott összeget követelhettek, míg az ingyenes tanulók költségeit alamizsnából fedezték. Az iskolakonventek, különösen a párisi számára éppen e 1 Cap. gen. Narbonne (1260) ed. Ehrle, ALKG- VI. 10. 2 Gubernatis a Sospitello, Dominicus de: Orbis seraphicus III. 74. 3 Miscellanea Franciscana, XIX (1929) 170. n. 7. 4 Cap. gen. Narbonne (1260) ed. Ehrle, ALKO- VI. 108; Cap. gen. Assisi (1316) VI. 18. ed. Cartini, AFH. IV. (1911) 291. 6 Michael de Cesena rendelete 1316-ban. in: Chart. II. 180. n. 725; Chronologia historico-legalis ofm., Neapoli, 1650. (ChHleg.) I. 43.
