Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Meszlényi Antal: Kánoni látogatás a kassai jezsuita egyetemen
142 MESZLÉNYI ANTAL rendjét, ellenőrizte szellemi és lelki színvonalát1 s minden tekintetben arra törekedett, hogy az innen kikerülő papság hűséges sáfára lehessen a rábízott lelkeknek. Papjait szemmel tartja akkor is, mikor már kikerültek az életbe. Elsősorban saját jó példájával kíván rájuk hatni. Egyéni életében ismét sok vonás van benne védőszentjéből. Ha csak a betegség, vagy más súlyos ok nem akadályozta, naponkint misézett, vasár- és ünnepnapokon reggel hatkor. Utána beült a gyóntatószékbe s amíg csak gyónója akadt, hűségesen ott ült. Székhelyén nem lehetett oly nyilvános ájtatosságot tartani, melyen maga is részt ne vett volna. Gyakran megjelent a papi gyűléseken, hogy közvetlenül meghallgathassa alattvalói panaszait s orvoslást és útmutatást nyújtson a teendőkre nézve. 1767-ben külön egyházmegyei statumokat ír elő, a következő évben megjelenteti D’Abareu Sebestyén lelkipásztori kézikönyvét, majd 1787-ben sajtó alá rendezi Szent Károly instrukcióit a gyóntatok és beteglátogatók részére. Papságával tartott zsinatokon elrendelte az instrukciók állandó használatát, mert szilárd volt a hite, hogy a magyar papság ezek szellemében el tudja kerülni ama szélsőségeket, melyek kitermelték részben a gallikánizmust, részben pedig a janzenizmust s megmarad a hagyományos lelki élet útján.1 2 Esterházy azonban nemcsak irányelveket s ezek megvalósítására példát adott, hanem gondoskodott arról is, hogy papjai ezek szerint járjanak el. Egyházmegyéjében a kánonoknak megfelelően gyakran végzett hivatalos látogatásokat. De meglepetésszerűen is rajtaütött azon papjain, kikről nem jó hírek szállongtak Egerben. S ha valamelyiket valóban úgy találta, hogy lelkipásztori feladatainak nem felel meg, kötelességeinek teljesítésében hanyag, sőt talán súlyosabb vétségek is tapadnak hozzá, az ilyent haladéktalanul magával vitte székhelyére, külön cellába záratta s mindaddig foglalkozott vele, míg a javulást elszánt komolysággal meg nem ígérte. Javíthatatlanság esetében felfüggesztette állásától.3 Egyházmegyéjében, pedig ugyancsak terjedelmes volt még akkor, nem történhetett semmi olyan dolog, miről tudomást ne szerzett volna. Atyai gondoskodását és főpásztori ellenőrzését azonban nem csak saját papjaira terjesztette ki, hanem a szerzetes rendekre, sőt köztük azokra is, melyeknek exemptiójuk volt. S itt már a legszigorúbb egy- házias felfogása ellenére kiütközik benne a korai jozefinista szellem, mely ellen később, II. József idején meglehetősen heves ellenállást tanúsított. Hiába, Esterházy is kora embere volt, aki az uralkodó 1 V. ö. Bozsik Pál : Az egri papnevelés története. Eger, 1910. 144., 162., 187. 1. 2 Galla Ferenc : Borromei Szent Károly hatása Magyarországon. Theologia. 1939. évf. VI. k. 54. 13 Kollányi F. : i. m. 361. 1.
