Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Bochkor Ádám: A csodás gyógyulások orvostudományi értékelése
130 BOCHKOR ÁDÁM jellegével bírnak. Ezt a törvényt maguk a gyógy eszközök, illetőleg tényezők nem változtatják meg. A gyógyulási folyamat menetét gyorsíthatják, az eléje tornyosuló akadályokat megszüntethetik, de a természet-törvényt nem módosíthatják. Klasszikusan fejezték ki ezt a tapasztalati tényt a régiek : «Natura sanat, medicus curah. Ugyanezt jelenti a XVII. század hírneves, kiváló jellemű udvari sebészének, Ambroise Parénak az a szép mondása : «je le pensai, Dieu le guérit», mert jól tudta, hogy a természet-törvény mindenütt s így az emberi szervezetben is Isten akaratának a megnyilvánulása. II. Nem fér kétség ahhoz, hogy a szokott gyógyulások lefolyásában eltérések mutatkozhatnak. Az eltéréseket természetesen nemcsak a kor, a szociális viszonyok, a környezet, az erőbeli állapot, a konstitúció tételezik fel, hanem éppen olyan mértékben a beteg pszichikai állapota is. Minden szenvedély, indulat vagy érzelem — mondja Arrii Blachette1— fiziológiai jelentőségű reflexet indít meg, ingert vagy gátlást idéz elő a szervezet különböző folyamataiban. Igaz az a megállapítás, hogy fizikailag erősebbeknek érezzük magunkat akkor, ha boldogok is vagyunk. Az orvos tudja, hogy minden ténykedésnek, akár az orvos vagy akár laikus egyén részéről történjék is az, objektív és szubjektív eredménye szokott lenni. Hogy a lelki tényezőnek milyen jelentősége lehet bizonyos betegségek kezelésének eredményessége szempontjából, azt számos példával világítja meg Liek Ervin, danzigi sebész, oDas Wunder in der Heilkunde» című könyvében. A Liek által csodatévőknek nevezett egyének között szerepelnek ilyen ismert nevek, mint pl. Coué, Mesmer, Zeileis, Steinmeyer, Kneipp stb., akik egyéniségük erejével és kevésbbé az alkalmazott eszközökkel hoztak létre sok esetben eredményt. A bizalom a csodatevő erő, a legszilárdabb kapocs az orvos és a betege között. Nem a módszernek, hanem elsősorban a pszichikai hatásnak tulajdonítja Liek pl. két ismert külföldi orvos gyógykezelési sikerét. Az egyik Voronoff, aki tudvalevőleg majom-mirigyek átültetésével gondolta a fiatalítási problémát megoldhatónak. Liek, azt hiszem helyesen jegyzi meg, hogy Voronoff a betegeibe valami sokkal fontosabbat és értékesebbet ültetett át, mint a majom-mirigyeket, nevezetesen az új fiatalságba vetett hivő bizalmat. A másik orvos Gerson, a róla elnevezett, lényegileg sómegvonásban álló diétájával gondolta a tuberkulózist kedvezően befolyásolhatónak. Ezt az eljárást azonban — Liek állítása szerint — a német tüdőbeteg-intézetek hosszabb kipróbálás után elvetették. Gerson mintaképe annak, hogy az orvosi ténykedésben tudomány és «csoda» miként egyesülhetnek. Bizonyos, hogy hivatásánál fogva az orvos rendelkezik azzal az előnnyel, hogy a betegére megfelelő pszichikai befolyást gyakoroljon, feltéve, ha a beteg 1 Dr. Jean Arrii—Blachette : L’homme devant la médecine. Paris. Librairie Plon. 1939. 120. old.
