Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Pataky Arnold: Szent Pál leveleinek ószövetségi idézetei
SZENT PÁL LEVELEINEK ÓSZÖVETSÉGI IDÉZETEI 9 e szavakat, valamint a 20. versben íz. 33, 18-ból és 19, 11-ből részben az Alexandriai fordítás szerint idézett helyeket a saját korának zsidó és pogány bölcseire alkalmazza : «Hol van a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világnak kutatója? Nemde oktalansággá tette az Isten e világ bölcseségét?» Íz. 33, 18. a héber szöveg szerint így hangzik: «Szíved megemlékezik majd a félelemről : Hol van, aki számolt? Hol van, aki mérlegelt? Hol van, aki a tornyokat számlálta?» A próféta arról beszél, hogy a választott népre váró boldog időben senki sem fog többé adót kivetni és adót szedni az asszír nagykirály számára ; arra sem lesz többé szükség, hogy az ország védelméről, megerősített tornyokról gondoskodjanak. A számolás és a mérlegelés az adópénz lemérésére vonatkozik. Az Alexandriai fordítás Izaiás első kérdését így fordítja le : nov elalv oí ygajufzanxoi ; Ez a kifejezés Szent Pálnak a saját korabeli írástudókat juttatta az eszébe, akiknek bölcse- sége megszégyenül az evangéliumi tanítás oktalansága előtt. Az apostol kérdésének utolsó szavai íz. 19, 11 -re emlékeztetnek, ahol a próféta így szól : «Esztelenek Szo'án fejedelmei, A fáraó bölcs tanácsosai Oktalan tanácsot adnak.» Az Alexandriai fordítás e helyen a fímgaívw (oktalannak lenni) igét használja f»? ßovlri avrcov fimgav^qaexai) ; ennek hatása alatt használja Szent Pál is ugyanezt az igét : ovxi èfiœgavev ó rrjv aocpíav Tov xóa/uov ; Szent Pál tehát 1, 19. 20-ban a saját korának analog esetére alkalmazza Izaiás próféta gondolatát és részben a Hetvenes fordítás szavait is. Jeruzsálem megszabadítása az asszír veszedelemtől és a világ üdvözlése a kereszt és az evangélium oktalansága által egyaránt az isteni bölcseségnek egy-egy csodálatos ténye volt, amelyet az emberi értelem nem foghatott fel. Szent Pál tehát joggal láthatott analógiát a két esemény között. Ezért is komolyan figyelmezteti korintusi híveit, hogy ne önmaguknak tulajdonítsák a keresztény hitre való meghívásukat, hiszen ez kizárólag az Isten kegyelmének a műve volt (1, 26—30.). Ennek a gondolatnak a megvilágítására 1, 31-ben xaïïmç yeygazcrai bevezetéssel értelem szerint idézi Jeremiás 9, 23 (LXX : 9, 24.) intelmét : «Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.» Jeremiás szava így hangzik : 9, 22. «így szól az Úr: A bölcs ne bölcseségével dicsekedjék,
