Theologia - Hittudományi Folyóirat 8. (1941)
Ivánka Endre: Keleti szellem és orthodoxia
KELETI SZELLEM ÉS «ORTHODOXIA» 115 intelligenciában ; maguk a slavophilek bevallották, hogy a 30-as, 40-es években az orosz intelligenciának a fele visszatért volna a katolicizmushoz, ha az állam megadta volna a vallásszabadságot) — ahelyett tehát, hogy ahhoz az egyházhofogalomhoz tértek volna vissza, melyet annak idején a schizmatikus görög egyház az államhatalom nyomására feladott, egy egészen új eszmében keresték egyházfogalmuk ideológiai alapját : a német romantika által, főleg Herder hatása alatt kidolgozott nép- eszmében. A népegységhez való hozzátartozás nemcsak közös hagyományt, közös nevelést jelent, hanem ezen túlmenőleg egy közös szellem bírását is ; ez a szellem öntudatlan, ösztönszerű alkotásaiban és megnyilvánulásaiban teremti az igazán népi kultúrát, mellyel szemben az egyén tudatos, megfontolt, észszerű alkotása és működése csak másodlagos értékű lehet. A nép az igazi génie (ennek a szónak Herder-i értelmezésében mindig a «töretlen eredetiség» árnyalata áll előtérben), amint igazi génie, lángész is csak az az egyén lehet, melyben ez a népszellem tisztán, közvetlenül jut kifejezéshez. Ezt a népeszmét alkalmazták a slavophilek az egyházfogalomra, feldíszítve azt itt-ott a «Corpus Christi mysticum» egyes gondolat- motívumaival, és így keletkezett Chomjakov fent vázolt egyháztana ; ez az az eljárás, melyet Wl. Solovjev találóan a «Szentlélek adományai eloroszosításának» nevez. Az igazhitűségnek, a krisztusi szellemnek, a legfőbb egyházi hatalomnak bírása itt tényleg a népegységhez való tartozástól függ ; a nép az a közösség, mely, mint közösség, a Szentlélek hordozójává vált. Lehetetlen fel nem ismerni itt azt a «spirituális»- protestáns mentalitást, mely az egyént minden hierarchikus rétegező- déstől, minden tanítástól és szentségek által történő közvetítéstől eltekintve, közvetlenül a Szentlélek hordozójává teszi, és az igazi egyházat a kiválasztottaknak, a Szentlélek hordozóinak tisztán szellemi közösségében látja.1 A modern népszellemideológia is végeredményben, csak ennek az egyházfogalomnak szekularizált formája. Jellemzően orosz vonás ebben az egész gondolatmenetben csak az, hogy a slavophilek a hangsúlyt a nép közösségre helyezik, míg a nyugati fejlődésben a «Szentlélek egyházának» gondolata, a protestantizmuson át, az egyoldalú individualizmushoz vezetett. Ez talán általános szláv vonás. Amikor a «spirituales» ideológiáját legelőször alkalmazzák szláv területen, a huszita mozgalomban, szintén a közösség gondolata érvényesül erősebben az egyéni, individualista tendenciáknál. .Ettől az eltéréstől eltekintve azonban egy a gondolat. Azt a szükségszerű feszültséget, mely a jelenlegi világban irányítás és engedelmesség, tanítás és elfogadás, kinyilatkoztatás és hit között fennáll, tagadják — itt az egyén, ott a 1 Ezt az egész gondolatkört a «Renaissance-kutatás és theologia» [Theologia V. (1938) 25—34] és «A modern individualizmus és a történelmi protestantizmus [Theologia V. (1938) 332—344] című cikkekben vázoltam. 8*
