Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
AZ UTOLSÓ ÉVTIZED ÓKERESZTÉNY RÉGÉSZETI KUTATÁSOK 85 Talán még ennél is nagyobb súlyú volt, mert meglepetésként hatott az aquilejai ókeresztény emlékek feltárása. Ezekből ugyanis világosan kimutatható, hogy e jelentős emporiumban a kereszténység már az üldözések korában vert gyökeret. A «második Róma» nemcsak fényes bazilikáival jelent nyereséget az ókeresztény történelem számára, hanem mozaikjainak itt-ott feltűnő újszerű szimbolikájával,1 numizmatikai ritkaságaival2 és szarkofág-dombor- műveinek gazdagságával is. Az egyik kőkoporsón látható «missio apostolorum» jelenet pl. tudtunkkal az egyetlen e nemben az eddig ismeretes ókeresztény plasztikai emlékek között.3 Északitáliában ezeken kívül főleg a bazilikának és melléképületeinek kutatása ért el szép eredményeket. Parenzo bazilikáját restaurálták, Torcelló- ban a püspöki trónust és az oltárt tanulmányozták. Gradóban az V. századi mozaik tanulmányozásán kívül feltárták a valamivel későbbi diakonikont. Capo Bon és Lugano régi keresztelő medencéi is napfényre kerültek, de kétségkívül a legfontosabb volt az 1907-ben felfedezett vicenzai Szent Felix natis» (Mededeelingen . .. 1929, 61.) - Bartoccini Renato: La capsella marmorea di Ravenna (Fel. Rav. 1930, 21. és Riv. di arch, crist. 1930, 299.). — U. a. szarkofágtöredékekről kereszt és bárány ábrázolatokkal : Fel. Rav. 1930, 1. — Faenzi Luisa : Affreschi di S. Giovanni Evang. (U. o. 1931, 121.). — Bartoccini a ravennai érseki múzeum porfir Justinianus-szobráról : U. o. 1932. 5. — Muratori-Santi : Agnello e il suo libro (U. o. 189.). — Gonin H. L. : Excerpta Agnelliana. The Ravennate Liber Pontificalis as a source for the history of art, Utrecht 1933. — Cecchelli : La cattedra di Massimiano ed altri avorii romano-orientali L, Roma 1936. 1937. — O. von Falke : Der Elfenbeinthron Maximians in Ravenna (Pantheon 1938, 148.). 1 Ilyen pl. a konstantinusi bazilika padlómozaikján a világosságot jelképező kakas viadala a sötétséget szimbolizáló teknősbékával. Jellemző a korszak szellemére, amelyben az újplátoni és keresztény eszmék sok lélekben együttműködtek. 2 Különösen a kereszt jelének a pénzeken való korai feltűnése adhat részletes kutatásokra alkalmat. A III. Valentinianus koráig nyúló leleteken egyébként emellett a konstantinusi Krisztus-monogramm és a labarum is előfordul, mint egyebütt. 2 Az ásatás vezetői Calderini Arisztid milánói S. Cuore-egyetemi tanár és Brusin Giovanni múzeumi igazgató voltak. — Brusin G. : Aquileia, guida storica e artistica, Udine 1929. — Egger Rúd. : Ein altchristliches Kampfsymbol, Berlin 1929. — Brusin : Aquileia (Notizia scavi 1931, 125.) — Morassi Ant. : La «mia» Basilica (Aquileia Nostra 1931, 99.). — Brusin: Aquileia paleocris- tiana (U. o. 123.). — Laffranchi Lod. : II problematico segno della Croce suile monete precostantiniane di Aquileia (U. o. 1932, 45.). — Fausti Romano S. J. : Adun. 1932 jan. 10. (Riv. di arch, crist. 1932, 315.). — Kirsch : Anzeiger für ehr. Arch. (Rőm. Quart. 1932, 405.). — La Basilica di Aquileia (több szerzőtől), Bologna 1933. — Fausti : Adun. 1933 jun. 11. (Riv. di arch, crist. 1933, 344.). — Paschini P. : A proposito di martiri Aquileiensi (Aqu. Nőst. 1933, 25.). — U. a. : Da Aquileia a Grado in altritempi (U. o. 1933, 2. — 1934, 1.). — Brusin : Gli scavi di Aquileia, Udine 1934. — Ulrich Bansa O. : Note sulla zecca di Aquileia romana (Aqu. nőst. 1934—35, 3.). — Greselin G. : Frammenti inediti di sareofagi eristiani antichi dei Regio Museo di Aquileia (Riv. di arch, crist. 1937, 227.).