Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
KÖZÉPKORI FRANCISKÁNUS-JÁRÁS KELET-ÁZSIÁBA 75 kötélhez három óra körül odakötözik azoknak a kancáknak a csikóit, amelyeket meg akarnak fejni. Az anyakancák csikaik mellé állnak és békésen engedik magukat megfejni. Ha valamelyik szerfölött vad, fogják a csikóját, alája helyezik és engedik, hogy egy kicsit szopjék. Majd eltávolítják és helyét a fejő ember foglalja el. Rubruc megfigyeli pl., hogy a tatároktól, mongoloktól eltérően a keresztények nem isszák a kancatejből készült kumiszt : a közöttük élő rutén, görög és alán keresztények, akik szigorúan meg akarják tartani törvényeiket, — nem isszák azt. Ha meginnák, nem mennének már keresztény számba. A papok úgy engesztelik ki az ilyeneket, mintha Krisztus hitét tagadták volna meg.1 Föltűnően tisztán tájékozódik a vidékek, folyók és hegyek fekvése felől. Pontosan, szinte modern helyességgel írja le azokat a földrajzi tagozódásokat, amelyek eléje tárulnak. Etnológiai szempontból érdekelhet minket a sok népnek megkülönböztetése. Ez az egyveleg nép ott gomolygott a Don-Volga-Ural folyóktól egészen a kínai hegyekig, sőt a Csendes-óceánig. A XXI. fejezetben ezt írja: Pascatur (Baszkiria) és a magyarok nyelve ugyanaz. A baszkirok és a magyarok város nélküli pásztorok. Országuk nyugatról Nagybulgáriával van kapcsolatban ... Pascatur vidékéről indultak el a hunok, akik aztán magyarok, s ez a Hagy magyar ország ... A ruténok, a lengyelek, a csehek és a szlávok nyelve ugyanaz a vandalokéval.1 2 Mikor Karakorumban tartózkodik, hogy ott papi működést végezzen, körülfogták magyarok, alánok, rutének, georgiaiak, örmények.3 4 Egypár keletázsia-kínai dolgot is hoz föl mind újdonságot. Említette már a selyemszövetet. A XXIX. fejezetben rámutat arra, hogy Kínának a pénze papiros, amelyre Mangu nagykán címerét festik reá. A betűket festik. Utal a kínai fogalomírásra : Egy ábrában több betűt tartalmazó kifejezést csinálnak.1 Thebecben (Tibetben) úgy írnak mint mi és írásjegyeik is hasonlók a mieinkhez. A tagútok jobbról balra írnak mint az arabok ; a jugurok fölülről lefelé írnak. Ellenben a tatárok fölülről lefelé rajzolják a betűket és balról jobbra sokszorozzák a vonalakat.5 A buddhista szerzetesek két ágáról tud. Az egyik fajta sárga ruhát, a másik vöröset visel.6 Beszél a kunhalmokról, ahova a kunok temetkeznek ;7 említi a tatárokról, hogy nem tudják a B betűt kiejteni.8 Rubruc Vilmost kevésbbé érdeklik a fegyverek, katonai dolgok, hiszen ő egyenesen missiós célból vágott neki nagy útjának s habár itt-ott szól fegyverekről is, ő azonban elsősorban a kereszténység szempontjából kutatja és nézi a dolgokat. A tatárok közötti kereszténységről azt állítja, hogy a ruténok, a görögök és az alánok keresztények és mint ilyenek nem isszák a kumiszt (X. f.). A XI. fejezetben az alánokról állítja, hogy görög betűik és görög papjaik vannak, 1 X. fej. nr. 5. 191. 2 XXI. fejezet nr. 2, 4, 219. 3 XXX. fej. nr. 10, 280. 4 XXIX. fej. nr. 50. 271. 6 XXV. fej. nr. 5, 231. 6 XXV. fej. nr. 1. 229. 7 XXIII. fej. nr. 3, 195. 8 XXI. fej. nr. 219.
