Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
76 TAKÁCS INCE de nem szakadárok, mert minden keresztényt tisztelnek, a keresztény hitről azonban semmi fogalmuk nincs. Sok ott levő alán, rutén és magyar keresztényt megerősített a hitben, mert azt kérdezték tőle : üdvözülhetnek-e, habár nem ismerik a böjti fegyelmet, isznak kumiszt stb. Olyan ügyesen és lelkesen fejtegette előttük a keresztény hit fönségét és igazságát, hogy még egy szaracén is (mohamedán) óhajtotta a keresztséget fölvenni, de mielőtt ezt tette volna : megkérdezte feleségét. S bár már a keresztségre mindent elkészített Rubruc, mégis azzal a kifogással élt a mohamedán, hogy azért nem lesz keresztény, mert akkor nem ihatik kumiszt.1 A rutén keresztények sanyarú sorsáról elmondja, hogy a rutének élére mohamedánokat állítanak, s ha nem tudnak adót fizetni, gyermekeiket elviszik a sivatagba (Szibéria) a nyájak őrzésére.1 2 Szartach kán udvarában az egyik főember egy nesztorián keresztény.3 Szartach udvarában azt is észrevette, hogy a nesztorián és örmény keresztények a keresztre nem tesznek feszületet : azért is úgy tetszik: rosszul értelmezik a szenvedést, vagy szégyenük azt.4 Kimondja abbeli szilárd ítéletét, hogy sem Szartach, sem Mangu nagykán nem keresztények, habár a nesztoriánusok ezt hiresztelik róluk.6 Szartachról nem tudom, hisz-e Krisztusban vagy sem. Azt tudom, hogy kereszténynek nem akarja magát hivatni, sőt nekem úgy tetszik, hogy kineveti a keresztényeket.6 Holott birodalmán keresztül folytonosan átutaznak a keresztények : rutének, blakok, kibolgárok, soldaniaiak, kerkiszok (cserkesz) és alánok. Mangu kán felé való utaztában találkozik két magyar klerikussal, akik közül az egyik temetni is szokott, a másik meg elég jól beszélt latinul. Megérkezve a nagy kán udvarába leírja az ottani egyik örmény templom drága egyházi ruháit.7 A Mangunál történt kihallgatáskor társával együtt keresztény énekeket adtak elő. Szól a nesztorián papok részegeskedéséről (303). Kiemeli, hogy Mangu kán egyik felesége keresztény. Mindezekből kitűnik, hogy a mongol-tatár birodalomban széjjelszórva mindenfelé akadtak keresztények. Legtömegesebben a Káspi-tenger környékén és az Azowi- tenger körül, valamint à roppant birodalom nyugati részében éltek. Rubruc előadásából kitűnik, hogy a mongol birodalomba keresztények szüremkedtek be Krim félsziget felől, Konstantinápoly irányából kereskedések révén, azután a Kaukázus mellékéről, ahol bennszülött keresztény lakosság élt. Perzsia felől is ellátogattak keresztények a nagykánok birodalmába. De nem szabad elfelejteni, hogy az ott tengődő keresztények egy nagy hányada azokból az országokból verődött össze, amely országokban a tatárok pusztítva végigjártak és a polgárok egy részét rabszijra fűzve magukkal hurcolták. Eme rabkeresztények között találjuk a magyarokat is. Rubruc Vilmos magyarjairól a következő képet nyerjük, ha végigolvassuk az ő ltinerariumát. Nem szabad felednünk, hogy 12—13 évvel 1 XII. fejezet, nr. 2. 193. 2 XIII. fej. nr. 1. 195. 3 XV. fej. nr. 1. 200. 4 XV. fej. nr. 7. 203. 6 XVII. fej. nr. 2. 206. 6 XVIII. fej. nr. 1. 209. 7 XXVIII. nr. 6. 245.
