Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
SZENT TAMÁS PATRISZTIKUS FORRÁSAINAK KUTATÁSA 69 fogások közül melyeket ismer egyáltalán, melyeket tesz magáévá, kiknek a véleményét utasítja el. Ennek a két útnak a bejárása adja meg a lehetőségét annak, hogy a szenttamási tannak tételekbe foglalt, synthetikus összefoglalását adjuk, amelyből rögtön kitűnik és szabatosan meghatározható, hogy Szent Tamás tanításában mi tekinthető önálló és sajátosan tomista elemnek és látható az is, hogy a teológia további fejlődésében milyen befolyást lehet az ő megfogalmazásának tulajdonítani. Ez a három módszer csak utakat akar jelezni, amelyeken járva minden oldalról megközelíthetjük a felvetett probléma megoldását. Hogy megbízható és pontos eredményt kapjunk, ahhoz még a következő fontos előtanulmányokat kell elvégezni, ill. ezek eredményére tekintettel lenni. Elsősorban ismernünk kell a középkori tudományos életet, annak egész berendezkedését, az egyetemi életet, tanmenetet stb., főleg pedig az állandóan előforduló és felhasznált fogalmaknak, tudományos műszavaknak pontos, saját koruknak megfelelő értelmét. Grabmann1 és de Ghellinck2 alapvető munkái mellett éppen tárgyunkba vág és ezért alapvető fontosságú M. D. Chenu O. P. cikke «Authentica» et Magistralia». Deux lieux théologiques aux XII—XIII. siècles (Divus Thomas, Placentiae, 1925 (28), 257—285. o.), amelyben pontosan meghatározza, hogy mit értettek a középkorban az «auctoritas» fogalmán, miben állt az «expositio reverentialis» és szembeszáll azzal a véleménnyel, mintha a skolasztikusok tudatosan elferdítették volna a patrisztikus szövegeket. Említésre méltó ugyancsak Chenu és Deman cikke Notes de lexicographie philosophique médiévale: Sufjiciens-Probabilis. (Revue des sciences phil. et théol. 1933 (22), 251—290. o.) Másik alapvető fontos kérdés, hogy világosan lássuk magunk előtt a patrisztikus tradíció átszármaztatásának az útját és eldönthessük azt, hogy a skolasztikusok, így Szent Tamás is, közvetlen forrástanulmányok alapján vagy csak kivonatokból, florilegiumokból ismerték az atyák szövegeit. Ennek a kérdésnek a tisztázásához nagyban hozzásegít a középkori könyvtárak állományának ismerete, mert innen láthatjuk, hogy kik voltak azok az atyák, akiknek műveit eredeti terjedelemben olvasták, kiket ismertek csak másodkézből. Ebben a kutatásban különösen J. de Ghellinck S. J. tűnik ki, aki már a fentebb idézett munkáján kívül összefoglalóan ismerteti és az eddig megjelent irodalmat is maradéktalanul feldolgozza a Dictionnaire de Spiritualité- ben (M. Viller S. J. Paris, 1935.) megjelent Bibliothèques című hatalmas cikke (fasc. 5—6, col. 1589—1606.).1 2 3 1 Die Geschichte der scholastischen Methode. Nach den gedruckten und ungedruckten Quellen dargestellt. 2 Bd. Freiburg i/Br., 1909—1911. 2 Le mouvement théologique du XIIe siècle. Études, recherches et documents. Paris, 1914. 3 de Ghellincknek egyéb idevonatkozó tanulmányai : En marge des catalogues des bibliothèques médiévales (Miscellanea Fr. Ehrle, vol. V. 331 — 363. o., Romae, 1924.). — Diffusion, utilisation et transmission des écrits
