Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
70 PÉTERFFY GEDEON Az elvégzendő feladat nagysága és a középkori könyvtárakról való töredékes ismereteink miatt ez az út kevés biztos eredményt ígér és teljes pontossággal alig állapítható meg, hogy Szent Tamás honnan merítette patrisz- tikus ismereteit. Nála különben is feltételezhető, hogy mivel korának valamennyi tudományos centrumában megfordult és utazásai alkalmából számos nagy kolostor könyvtárát meglátogathatta, minden bizonyára állandó és eleven összeköttetésben volt az atyák munkáival is. Nézetünk szerint kielégítően pontos eredményt kapunk és megbízható ítéletet mondhatunk úgy is, ha megállapítjuk a középkori teológia patrisztikus idézet-közkincsét. Ennek a megállapítása után tudunk megközelítő ítéletet mondani arról, hogy Szent Tamás mennyiben végzett önálló munkát. Ehhez legegyszerűbben a teológiai kézikönyvek és a nagy skolasztikusok munkáinak egybevetése után jutunk el. így Backes is a fentebb idézett munkájában az összehasonlítás és kor megrajzolására Albertus Magnus, Bonaventura, Alexander Halensis, Auxerrei Vilmos, Praepositinus, meluni Robert és Petrus Lombardus egybevetése után jut el és ezért szerinte is a megszorítások mindig relative értendők, (i. m. 6. o.) A patrisztikus dokumentáció szempontjából kétségtelenül legfontosabb a középkori teológia kézikönyve, Petrus Lombardus Szentenciáskönyve.1 Számos idézetet közvetítettek a kánonjogi gyűjtemények is, így elsősorban Gratianus Decretuma és Ivó Carnutensis gyűjteményei, pl. Abaelard Sic et non idézeteinek legnagyobb része Ivó Decretumából és Panormia-jából ered. de Ghellinck szerint nemcsak az idézetek anyagát, hanem az egymásnak látszólag vagy valóban ellentmondó szövegek egyeztetésére való indítást is a kánonjogi gyűjtemények adták. Ezt az összehasonlító munkát megkönnyíti, hogy vannak már kritikai kiadások, így a quarrachi ferencesek által készített Szent Bonaventura, Petrus Lombardus kiadások és Alexander Halensis Summájának eddig megjelent három kötete a jegyzetekben pontosan utal az idézetek lelőhelyére és arra, hogy honnan kerültek a szövegbe, továbbá az indexben az atyák szerint is csoportosítják az idézeteket. így megállapítható, hogy melyek voltak azok a szentenciák, melyek a kézikönyveken keresztül a teológusok közkincsét képezték és egy, a többinél elő nem forduló idézet felbukkanása kellően indokolttá teszi azt a feltevést, hogy ebben az esetben önálló munkával elsajátított, megismert idézetről van szó nem pedig a hagyományban talált szolgai átvételről. patristiques, guides de lectures, bibliothèques et pages choisies. (Gregorianum, 1933(14), 356—400. o.) — Sulle orme dei primi Scrittori cristiani. (La Civiltà cattolica, 1933. és 1934. évf.) 1 V. ô. O. Baltzer : Die Sentenzen des Petrus Lombardus, ihre Quellen und ihre dogmengeschichtliche Bedeutung. Leipzig, 1902. —J. de Ghellinck S. J. : Le traité de Pierre Lombard sur les sept ordres ecclésiastiques, ses sources et ses copistes. Revue de l’hist. eccl. 1909, 290—302, 720—728. o. — Annat : La documentation patristique de Pierre Lombard. Bull, de Littérature eccl. Toulouse, 1906, 86. o. skv.
