Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 341 Mások, akik a jogi személy alapvető két kategóriája oldaláról közelednek az Egyház köztestületi jellegéhez, a közjogi és a magánjogi jogi személy közti különbségtételt használják fel az Egyház, mint köztestület minőségének meghatározásánál. Az az ebben a tekintetben eklektikus irányú nézet, amely a közjogi jogi személy fogalmához úgy ér el, hogy elhatárolja a magánjogi jogi személy fogalmát és ezután állapítja meg, hogy az a jogi személy, amely nem magánjogi, az közjogi, — sok megkülönböztető jegyet talál, de ezek közül kizárólagos ismérvet, eltekintve a hatósági jogkör gyakorlásától, alig ; mindamellett elméleti nehézségei mellett sem tagadhatja az Egyház köztestületi minőségét, melynek kritériumát különben nem helytelenül uralmi jogok gyakorlásában találja.1 Ám a fenti kettős felosztás is rejthet magában következetlenséget. Az uralkodó tanítás, amely szerint a jogi személyeknek két kategóriája van, a közjogi, amely kollektív, tehát közérdeket valósít meg és magánjogi, minden egyéb, amely egyéni érdeket lát el,2 nem vesz tudomást arról, hogy az egyházi jogi személyek mégis német rendszerben Ruffini (184—185) szerint a következőket jelenti:., vivere nell’ambito dei diritto pubblico, essere soggetti di diritti e di doveri pubblici, possedere sopra i popri membri déllé vere potestà di governo, fra cui quella essenziale di poter imporre delle vere tasse ; godere di una particolare protezione da parte delle pubbliche autorité, ma al tempo stesso, soggiacere ad una sua particolare sorveglianza. Arra nézve, hogy a céljukból folyó szervezeti jellegzetességeiknek meg^ felelően az angol jogban a korporációk lehetnek magán (private) és köz (public) korporációk, valamint a corporation sole kánonjogi eredetére v. ö. ifj. Szladits: Köztestületek, 464, 471. A sajátosan angol corporation sole a mai kánonjog erkölcsi személyei közül a persona moralis non collegialis- szal helyezhető némileg párhuzamba, de a jelentős eltérések miatt a párhuzam csak igen távoli. V. ö. Chereath, 390—393. 1 Jelűnek Walter : System der subjektiven öffentl. Rechte2, Tübingen, 1905. 265. ; u. ö. : Verwaltungsrecht. Enzyklopädie der Rechts- und Staatswissenschaften, Abteilung Rechtswissenschaft (E. Kohlrausch und W. Kaskel). XXV. Berlin, 1928. 165—167. Hasonlóan eklektikus Ranelletti: Il concetto di pubblico nel diritto, Rivista italiana per le scienze giuridiche, XXXIX, 346 sköv. 2 PI. Venzi Giulio : Manuale di diritto civile italiano6, Torino, 1932. 82. Ez az inkább újabb keletű felosztás a két kategóriát nem teljesen különálló szférába helyezi, hanem úgy, hogy a közjogi személynek kettős kapacitása van : közjogi, de ezenfelül természetesen magánjogi is. Ferrara F. : La classificazione delle persone giuridiche, Rivista di Diritto Pubblico 1912, n. 7—8, 347. Míg azonban mások, mint Deganello Giuseppe (Le persone giuridiche di diritto pubblico, Padova 1907) az egyházi jogi személy különálló kategóriája számára nem sok megértést mutatnak, legfeljebb, mint Ferrara, azt ismerik el, hogy a közjogban az egyházi jogi személyek különleges pozíciót foglalnak el, újabban világi jogászoknál is hódít az a felismerés, hogy a jogi szeméi eket az alapvető felosztás világi és egyházi jogi személyekre különítheti el leghelyesebben : ez a kánonjognak a jogi személy elmélete kidolgozása körüli szerepét is jobban hangsúlyozza. L. erre Eula
