Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
342 MÓRA MIHÁLY csak valamelyes tertium genust képviselnek. Már ehhez a felfogáshoz közeledik az a nézet, amely szerint az egyházi jogi személyek nem magánegyesületek ugyan, de nem is köztestületek, hanem közjogi személyek bár nem «di pubblicità generale», hanem csupán «di pubblicità speciale», mint az olaszok mondják. Már akkor helyesebb a három kategóriát úgy felállítani, hogy a jogi személyek lehetnek állami köz- jogi, egyházi közjogi jogi személyek és egyszerűen magánjogi jogi személyek 51 ez annál érthetőbb, hiszen az Egyház élete a közjog szférájában bonyolódik le, maga az egyházi jog is közjogi jellegű,2 annál inkább lehet az egyházat a közjogi testületek közé sorolni. Ám mindazok, akik az egyházat az állami jog kategóriáinak Prokrustes ágyába akarják beerőszakolni, jó, ha megszívlelik az egyik, az állam egyházfelségiségének jogkörét különben erőteljesen hangsúlyozó kiváló olasz egyházi jogász rezignált intését : si deve riconoscere che non è poi possibile sussumerla (la personalità giuridica pubblica della Chiesa) nella categoria dottrinale delle persone giuridiche pubbliche . .., perché con la sua organizzazione ed i suoi poteri essaha una fisionomia affatto individuale e non puô essere raccolta in una categoria giuridica con nessun’altra istituzione ;3 és amihez hozzá lehet tenni, amint azt még protestáns oldalról is hangsúlyozzák, hogy tudniillik végre is az Egyház nem az egyesületi jog keretében jött létre, hanem azt Krisztus alapította.4 Mindez azonban már túlságosan távol esik gondolatmenetünktől. Be kell érni tehát annak kijelentésével, hogy a Krisztustól alapított Egyház az állam elismerésétől függetlenül is nyilvános jellegű, a közösség szempontjából is nagymértékben fontos üdvösségre vezető intézmény, melynek jogi önállóságát és függetlenségét a societas perfecta tan eléggé világosan fejti ki. A köztestületi jelleg ellenben állami jogi kategória, az állam jogi distinkciója,5 amivel szembenáll az Egyházat az államtól Ernesto : Persone giuridiche, kny. Enciclopedia Giuridica Italiana, vol. XIII. parte II 103. 1 Fakó, 120—122.; 387—388: persone giuridiche pubbliche civili, persone giuridiche pubbliche ecclesiastiche, persone giuridiche private. 2 Lásd fent 54 lap 1 jegyzet. 3 Falco, 125. Ugyanő más helyütt (Corso di dir. eccl.2 I. 102) is eltekint dal parallelismo sempre pericoloso tra l’ordinamento canonico et l’ordinamento statuale odierno. 4 Bornkamm Heinrich : Der protestantische Mensch nach dem Augs- burgischen Bekenntnis2. Berlin, 1936. 13. — Id. Poppitz Johannes : Die Grundfrage des Staatskirchenrechts. Leipzig, 1938. 6, 36 j. 5 Éppen az okból, hogy az állam alá rendeltségnek még a látszata is kikerülhető legyen, helyezkedik szembe e kifejezéssel Sägmüller Joh. Bapt. (Lehrbuch des kath. Kirchenrechts4, Freiburg i. B. 1925. I. köt. I. rész, 50), akinek az Egyház önállóságára, univerzalitására, az állam határain túlterjedő szervezetére és az állam hatókörén kívül eső központi szervezetére vonatkozó fejtegetéseivel egyetértünk. Azt hisszük, eléggé hangsúlyoztuk, hogy e fejezetben nem az Egyház fogalmát kívántuk meghatározni (amelyet a mai világi jog
