Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás
334 PÉTERFFY GEDEON legelső tekintélyei közé tartoznak. A legtöbbet idézett Szent Ágoston után, akinek a De opere monachorum című munkája szolgáltatta nemcsak a bizonyítékokat, hanem az ellenérveket is, elsősorban Nagy szent Gergely és Cassianus jutnak szóhoz és sűrűn felhasználja Szent Jeromos leveleit is. Hogy Szent Tamásnál ezek nemcsak díszítő jellegű idézetek, hanem valóban mélyen ismerte gondolataikat, az kitűnik abból, hogy éppen az alapvető pontokban hivatkozik tekintélyükre és az ellenvetésekben idézett mondásokat gyakran ugyanannak az írónak egy más, megfelelő helyről vett idézetével magyaráz meg. A vitairatokban felmerült Szent Benedeknek az alakja is, akiről Szent Tamás a legnagyobb tisztelettel nyilatkozik. Itt látszik meg leginkább, hogy mennyire megőrizte életének későbbi szakaszában is bencés neveltetésének hatásait. Kitűnik ez abból, mikor kimutatja, hogy az űj szerzetesi élet nem állhat ellentétben a nyugati szerzetesség nagy pátriárkájának gondolataival és életével. Ellenfelei éppen az alapvető kérdésben idézték Szent Benedek példáját, amelyre adott válaszában Szent Tamás kiegészíti Nagy Szent Gergely szavait és azt feleli, hogy Szent Benedek nem azért hagyta abba a tanulmányait, mintha a tudománytól irtózott volna, hanem a világias élettől és társaságtól menekült, ezért most is dicséretet érdemelnek azok, akik elhagyva a világot szerzetbe lépnek, ahol a tudománynak élhetnek.1 A kolduló rendek szegénységével szemben a támadók szintén a régi rendalapítók példájára hivatkoztak, mert Szent Ágoston, Szent Vazul és Szent Benedek szabályai megengedték, hogy a kolostornak legyen közös birtoka : «ergo temerarium videtur alium modum novum inducere». Szent Tamás felfogására jellemző mikor ezt feleli : jóllehet az atyák azt a módot jóváhagyták, nem kárhoztatták ezt sem, ezért nem vakmerőség ezt követni, különben semmi újabbat nem lehetne az Egyházban elrendelni. A szerzetesi életnek ezt a módját pedig a régebbi időben is számos szent jóváhagyta és az Egyházban gyakorolta.1 2 Válaszából kitűnik, hogy milyen tisztelettel tekint a múltra és mennyire törekedett áthidalni a régi és újabb felfogás között fennálló ellentétet. A továbbiakban ő maga hivatkozik ismételten Szent Benedek példájára, mikor példát hoz a múltból rendje védelmére. A támadásokra az is okot szolgáltatott, hogy a testi munkát elhagyták és egészen a hívek alamizsnáiból éltek. Szent Tamás feleletében első helyen Szent Benedekre hivatkozik, aki három éven át tartózkodott a subiacoi barlangban és Romanus 1 Cap. 11. 138, 141. o. — Egy másik helyen azzal az ellenvetéssel, hogy Krisztus megtiltotta tanítványainak, hogy tanítóknak nevezzék magukat, ezt feleli : «Dominus non prohibuit simpliciter, nec praecepto, nec consilio nomen patris, aut magistri, alias quomodo Sancti Patres sustinuissent ut illi qui praesunt monasteriis, abbates idest Patres vocarentur?» cap. 2. 15. o. 2 cap. 6. 77, 93. o.
