Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás
A REGULA ÉS SZENT TAMÁS 335 által hozott táplálékból élt.1 A szegénységen kívül a vitának egyik leglényegesebb pontja az volt, hogy milyen jogon prédikálnak a szerzetesek. Szent Tamás szerint nemcsak a pápa adhatja meg mindenkinek ezt a jogot, hanem Isten közvetlenül is alkalmassá tehet egyeseket és megbízhat az igehirdetéssel : «sicut de Equitio monacho B. Gregorius narrat in Dialogo et etiam de Beato Benedicto».1 2 Jellemző, hogy mindezekben a kérdésekben, amelyek annyira közelről érintették saját rendjét, Szent Tamás nyomatékosan idézi Szent Benedek példáját. Guilelmus de S. Amore elítélésével a szerzetesség körül támadt irodalmi vita nem csendesedett el, mert akadtak mások, akik az ő szellemében kerülő utakon tovább támadták a kolduló rendeket. Újabb vitát idézett elő 1268-ban Gerardus de Abbatisvilla irata Contra adversarios perfectionis Christianae, amelyre Szent Tamás még ugyanabban az esztendőben felelt De perfectione vitae spiritualis című munkájában. Ebben mély megalapozottsággal tárgyalja a keresztény tökéletesség lényegét, amely a szeretetben áll és a fogadalmakat, mint a tökéletesség eszközeit tekinti, amelyeknek értékét a szeretet adja. A vita lényeges kérdésére felelve Szent Tamás azt fejtegeti, hogy mi határozza meg a tökéletesség állapotát és csak az utolsó fejezetben tárgyal röviden arról, hogy milyen tevékenységek tartoznak a szerzetesi hivatás körébe.3 Az írás természetéből kifolyóan ebben csak kevés támaszpontot találhatunk bencés hatások kimutatására, bár sokszor hivatkozik a bencés tradícióban oly sokat idézett írók mondásaira. Abban, hogy a fogadalmakat mind a szeretetre vezeti vissza, Szent Ágoston gondolata jut érvényre, ha más módon is, mint ezt Szent Bonaventura tette, akinek munkáját szintén röviden ismertetni fogjuk. A vita ezzel még mindig nem jutott nyugvópontra, mert 1270-ben Nicolaus Lexoviensis megírta De perfectione et excellentia status clericorum című vitairatát. Nyíltan ő sem támadta a szerzeteseket, hanem kerülő úton olyan tételeket állított fel, melyek első pillanatban elfogadhatóknak látszanak, de alapjában véve lehetetlenné teszik vagy módfelett megnehezítik a szerzetbelépést. Az egyik ilyen tétel volt, hogy csak azokat lehet szerzetbe felvenni, akik már előbb a parancsok 1 «Quod autem pauperes qui reliquerunt omnia propter Christum possint de eleemosynis vivere : probatur primo exemplo beati Benedicti... validus corpore existens, non legitur de labore manuum victum quaesivisse.» cap. 7. 102. o. Erre más helyen is hivatkozik, ahol nyomatékkai hozzáteszi : «Quis tamen audeat dicere eum tunc in statu salutis non fuisse, cum Dominus eum servum suum nominaverit.. . Multa etiam alia exempla sanctorum patent in Dialogo, et in Vitis Patrum, qui sine labore manuum istam vitam transigebant.» cap. 5. 63. o. 2 cap. 4. 43. o. 3 V. ö. M. Grabmann : Katholisches Priestertum und christliches Volkommenheitsideal nach der Lehre des St. Thomas von Aquin. Zeitschrift für Aszese und Mystik 1927 (2) 189—209. o.
