Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Péterffy Gedeon: A regula és Szent Tamás
A REGULA ÉS SZENT TAMÁS 333 alkalomra, mikor Szent Tamásnak az egész világ előtt számot kellett adni a szerzetesi életről és a szerzetesi eszményről vallott felfogásáról. Ekkor tűnt ki legvilágosabban, hogy a domonkos szellem mellett milyen erős volt bencés neveltetésének hatása. Az esemény, amely erre alkalmat adott, a párisi egyetemen a világi és a kolduló rendek között kitört heves harc volt. A világi papság saját jogait látta sértve az új rendek tanítói tevékenysége és lelkipásztori munkája által.1 A szerzetesek elleni tábor vezérének Guilelmus de S. Amorenek a vitairatát, amelyet De periculis novissimorum temporum címen adott ki, a domonkosok rendi káptalanja Szent Tamásnak adta át cáfolat végett. Szent Tamás alkalmi védőirata átdolgozott formájában maradt reánk Contra impugnantes Dei cultum et religionem cím alatt.2 Munkája alapvető fejezetében a szerzetesi fogadalmak erkölcsi értékét bizonyítja, majd kimutatja, hogy a szerzeteseknek szabad tanítani, fölvehetők a világi magiszterek kötelékébe, pápai megbízatás alapján prédikálhatnak, gyóntathatnak és mindenről lemondva, a kézimunkát is elhagyva egyedül adományokból élhetnek. Nagy részt foglal el írásában a szerzetesekre szórt rágalmak visszautasítása. Feladatának természete szerint nem egységes szerkezetű munkával állunk szemben, hanem inkább a támadásokra adott cáfolatok gyűjteménye ez az irat, amelyben valamennyi váddal foglalkozik és mindegyiket fényesen megdönti. A szerzetesek ellen intézett támadások alapja az a felfogás volt, hogy a szerzetesnek nem az a hivatása, hogy kinn a világban éljen, hanem a régi monasztikus eszménynek megfelelően a kolostori kontemplativ, imaélet a legfőbb feladata. A kolduló rendek megjelenése forradalmi újítást jelentett ezen a téren és ezért a támadók velük szemben a régi rendek példájára hivatkoztak. Szent Tamásnak gyakran kellett felelni a régi szerzetesi életből vett ellenvetésekre, azonban ő ezen a téren is otthon volt. A leghatásosabb apologetikus eljárással, a saját területén vette fel a harcot a támadóval és itt mutatta ki a vádak alaptalanságát. Mikor a régi szerzetalapítók életéből vagy munkáiból vett ellenvetéssel találkozott, akkor ő is az atyák munkáiból vett idézetekkel felelt. Az is megfigyelhető, hogy különösen azoknak az atyáknak a mondásait idézi, akik a monasztikus lelki élet és bencés szellem acriterque defendit, ut orare pro domo sua Cicero videatur ; ac si forte Domi- nicana pertractat, a Benedictinis exempla petit, probationes, et argumenta... (res Benedictinas) non tam disserat ut alienas, quam curet uti domesticas.» op. cit. 68—69. o. 1 Az egész harc lefolyását és a kérdés irodalmát 1. Erdey : Szellemi kultúráiét a XIII. században és Szent Tamás, Kalocsa, 1930. 39—46. o. 2 Szent Tamásnak ezt, valamint a következőkben említendő két másik írását legújabban P. Mandonnet O. P. adta ki : Opuscula Omnia, tom. IV. (Parisiis, 1927.) 1—322. o.
