Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Bendefy László: A kumai püspökség története
320 A KUMAI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉNETE hadjárat, amelyről különben dolgozatunk más helyén még lesz bővebben szó — keresztülviharzott a Kuma síkságán is. Tehát ha előbb nem, ekkor (1395) feltétlen el kellett volna menekülnie a püspökségnek Magyerből, de fr. Jacobus de Valle Aretza kinevezési okmányából azt látjuk, hogy már elődje, Laurentius püspök sem Magyerben székelt, tehát a püspökség áthelyezése minden bizonnyal kb. 1380—1385 körül történt meg. Magától vetődik fel most az a kérdés, hova helyezték át a püspöki székhelyt Magyerből és ha valóban a táblázatban közölt püspökök voltak a magyeri püspökök utódai, miért változott meg a püspökség neve s mit jelent a «cumuchensis» név. Már megállapítottuk azt, hogy a szóbanforgó püspöki székhelyet csakis a Kaukázus hegységben kereshetjük. Ezt a tényt a pápai bullákból világosan kiolvashatjuk. A körülmények azonban arra utalnak, miként azt fentebb kifejtettük, hogy a magyeri püspökséget védelmi, azaz védhetöségi célzattal át kellett helyezni. Ám ha a kérdéses püspökség a magyeri jogutódjának tekinthető, olyan helyen kellett székelnie, ahonnét akadály nélkül, könnyen érintkezhetett a kumamenti keresztény hívekkel és az azok lelki gondozását végző szerzetesekkel. Világos, hogy a püspökség nem költözködhetett, nem menekülhetett máshová, csakis a Kaukázusnak olyan jól védhető részére, fel a hegyek közé, ahonnét még rövid úttal, pár napos lovaglással elérhették a hittérítők a kumai keresztény híveket is. (Nem akarok keresztény városokról és falvakról beszélni, mert a XIV. században vallás szempontjából legfeljebb vegyes lakosságú falvak és városok lehettek Magyeriában is az iszlám folyton erősbödő terjeszkedése miatt 1) von Klaproth J. 1807—1808-ban a szentpétervári tud. akad. megbízásából a Kaukázusban járván, alaposan átkutatta a hatalmas hegység minden zegét-zugát, hogy adatokat gyűjtsön a vidék történetéhez és néprajzához. Utazásai során a Kuban forrásvidékén járván, két helyütt is templomromokra akadt. Erről ezt olvassuk könyvében : «Az Ulu-Szilindzsik forrásánál, a magas havasokban, szorosan a havasalpok lábánál kőtemplomot láthatunk. A templomtól valamivel északabbra épületek romjai hevernek szanaszét. Ezek az épületek téglából készültek és a cserkeszek a romokat Madzsar-Unneh-nak nevezik, ami (Klaproth szerint !) téglakőházakat jelent, mert madzsar szó náluk és a nogáji tatároknál téglából készült épületeket jelöl.»1 A másik romhelyről ezeket írja : «A Teberde kis folyó, az Elbrusz nyugati oldalán ered és a Marával szemben ömlik a Kubánba. Hét verszttel (= 7468 m) alább következik a Szona. Baloldalán, a Kubán- nal szemben, egyik hegy tetején régi templom áll. A cserkeszek ezt is 1 Klaproth, Reise in den Kaukasus u. nach Georgien. Halle u. Berlin., 1812. I. kt. 442. 1.
