Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Zimándi Pius: Kódexirodalmunk és a társadalmi kérdések
«Magába térvén annak utána kezde bódogítani a szegényüket», és el- osztogatá mindenét, sőt magát is eladatta szolgának, és ennek árát is a nélkülözőknek juttatta. Jézus gyakran jelent meg neki, és «csudálatos édösségökvel vigasztalja vala űtet» (XI. 96—97.). — Igen érdekes a böjtnek ez a fölfogása : kell böjtölnünk, hogy belőle szegények éljenek (X. 298.). A szegénység kódexeinkből a dolog természetéből kifolyólag elsősorban mint szerzetesi fogadalom lép elénk. Színes a nyelvük, amikor az «akarat szerént való szegénység»-ről beszélnek : nagyságos szegénység (III. 284.), mélységes szegénység (III. 323.), felséges szegénység (VII. 23.), szentséges szegénység (VII. 39.). Szinte érezzük a sorokban lüktetni a «szegénység bizony szeretőinek» meleg szívét, szerelmét «ez igön bátorságos, használatos (= hasznos), gyönyörűséges és tekéletes jószág (= erény) mívelködeti» iránt, hisz «igön kazdag az, aki az Krisztussal szegény» (VI. 132.). «0 mely igön bódog vagy te szent szegénység, és mely igen szeretötössé és bátorságossá teszöd ez velágon az Úristennek az te szeretőidet» (XIV. 46—47.). Nagy drága kincs, mert mennyországot vehetik rajta, örök jószágot, gazdagságot, és véghetetlen megmaradandó örökségöt nyernek vele az más világon azok, akik szabad akarat szerént lelki ájojtatus alázattal választották ez világi nyomorult életöt (V. 444.). A külső fogyatkozás nevekedik belső malasztnak bőségére, és a külső bőség szerez belső szegénységet (VI. 342.). Központi alakja természetesen «Krisztusnak igaz barátja és követője» : Assisi Szent Ferenc, aki a «mezítelen Krisztust akará mezítelen követni» (III. 276.). Érdekes azonban megjegyezni, hogy kódexeink fölfogása a szegénységről inkább Aquinói Szent Tamáséval azonos : a szegénység csak eszköz a tökéletességre ; és nem Oliviéval, aki szerint viszont maga a tökéletesség.1 «Az szent szegénység idvességnek jeles kiváltképpen való uta, alázatosságnak megtartója, és tökéletességnek gyükére» (III. 276.). «Az tekéletes életnek egész vótára igen szikséges» (XIV. 43.). Sőt Szent Ferenc céljánál sem a szegénységé az elsőség, hanem az alázatosságé, ezért hagyta el a világot, «ezt szereié, ezt kérésé az ő szerzeti- nek kezdetitűi» (Szent Bonaventúra szavai. II. 44.). Ugyanez a gondolat a Lobkovitz-kódexben Szent Ferenc Nagy Búcsújával kapcsolatban : az ördögök nagyon félnek Szent Ferenctől : «nincsen nekönk nagyobb ellenségünk nálánál, mert az Isten Fiának és az ő Anyjának utána soha nem volt nagyobb alázatos, mint ő» (Szegénység meg sem említve. XIV. 12.). Élénk harcoknak volt okozója a szegénység enyhítésének vagy régi szigorban való megtartásának kérdése, kolostorok és szép templomok építésének megengedhetősége Szent Ferenc fiainál, jóllehet erre 1 Erre és a következőkre v. ö. : Gustav Schnürer : Kirche und Kultur im Mittelalter. Dritter Band. 1929. Paderborn. 13—19. 1. KÓDEXIRODALMUNK ÉS A TÁRSADALMI KÉRDÉSEK 305 Theologia. 20
