Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés

van a szentségi színek alatt, körüljár a körmenetek alkalmával, tehát bizonyos értelemben kell, hogy helyetfoglaló jelenléte legyen és helyet is változtasson. Megvallom őszintén, hogy ezt a fejezetét, a benne foglalt hadakozást Szent Tamás és Billot ellen egész feleslegesnek tartom, mert amit mond, az nem új ; amit cáfol, az pedig Szent Tamás meg nem értésén alapszik. Szent Tamás tana a szentségi szubsztanciális jelenlétről olyan világos, Krisztus testének viszonya a fennmaradó járulékokhoz oly természetes következménye az átlényegülésnek, hogy ezen a ponton igazán kár a világosat homályossal «deríteni». Meg kellene értenie a szerzőnek, hogy a járulékok holléte — nem Krisztus testének holléte. A járulékok az átváltozás után sem lesznek Krisztus testének járulékai. Jelzik, hogy Krisztus itt van — a maga módján, de nem a járulékok módján.

Második fejezetében azt akarja bizonyítani, hogy az eucharisztikus test létmódja lényeges vonásaiban megegyezik a megdicsőült krisztusi test létmódjával ; hogy a szentségi létmód a megdicsőülésnek a folyománya. Ebben a fejezetben vannak helyes meglátásai ; elfogadható az, hogy időbelileg, a megváltás jelen állapotában Krisztusnak a transsubstantiatióval kezdődő élete a járulékok alatt, a szentségi test tulajdonságai hozzájárulnak a feltámadt Krisztus dicsőségéhez, de formai okuk nem a megdicsőültség, hanem az átlényegülés. Az, hogy a feltámadt, megdicsőült test némely tulajdonsága összeesik az eucharisztikus test egyes jegyeivel, nem elég ahhoz, hogy az egyiket a másikból eredeztessük. Unterkircher ezen meglátása azonban jó arra, hogy a Lugo-féle áldozatelméletet megdöntse. Krisztus szentségi jelenléte nem «moralis destructio», hanem ellenkezőleg : a megdicsőültséggel rokon állapot. Sajnos, ezt a következtetést a szerző már nem vonja le.

Terjedelmesebben foglalkozik a szerző azokkal a javaslatokkal, melyeket az Eucharisztia tanában az állagnak és a járuléknak a modern fizika által szükségessé tett új fogalmazása miatt ajánl. Állásfoglalását az a magában véve helyes meggyőződés sugallja, hogy a természettudományos világkép változását a hittudománynak is tekintetbe kell vennie. Más a középkor anyagelmélete, más a mai fizika anyagelmélete. Szent Tamás szerinte az elavult aristotelesi fogalmakat ágyazta be Eucharisztia-tanába ; ezeket a fogalmakat ki kell bontani a tomista épületből és helyettük az állag és járulék modern fogalmát illeszteni. Ezen a ponton sokat lehetne vitázni. Először azonban kétségbe kell vonnunk, hogy Unterkircher illetékes volna a modern anyagelméletnek a középkorival való szembeállítására ; egyáltalán nem árulja el művében a mai fizikával való meghittebb érintkezését ; amit a mai anyagelméletről mond, az skolasztikus kézikönyvek és lexikoncikkek elnagyolt átírása. Ha Szent Tamás is csak így ismerte volna saját korának fizikai felfogását, alig mert volna oly fölényesen ítélkezni más elméletekről, mint ahogy a szerző teszi. Ha elvben helyeseljük is a természettudománynak és a hittudománynak együtthaladását, arra is vigyáznunk kell, hogy félig elsajátított modern eszmékkel ne rontsuk a teológia hitelét. Azután még egyre kell ügyelni az Eucharisztia tanában. A hittudomány a fizikai rend

282 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN