Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
telten javításon és átdolgozáson ment keresztül, Lombardus az 1148-iki római útja után a Damascenusból vett idézeteket is átdolgozta és Cerbanus helyett a hivatalos jellegű Burgundio idézeteit vette fel művébe, azonban Cerbanus nyomai kimutathatólag megmaradtak. Az értekezés két részből áll. Az első rész Cerbanus fordítását tartalmazza az admonti bencés és a reuni cisztercita kolostorok kódexei alapján. A második rész a fordító életadatait gyűjti össze és a fordításnak különösen Lombardushoz való viszonyát világítja meg. A függelékben három szép fotókópiát találunk Cerbanus fordításának admonti és reuni kódexeiről, továbbá Burgundio fordításának vatikáni kódexéről. A gondos adatgyűjtés alapján jó kritikai szemmel írt értekezés olvasása közben számos kérdőjel rajzolódott le lelki szemeink előtt, amelyek megoldása nagyban elősegíti majd a középkori magyar kolostorok és egyházak belső életének és tudományos tevékenységének mélyebb megismerését és rávilágít arra a szerepre is, amelyet a magyarság a nyugati és a keleti egyház és műveltség közvetítésében vitt a középkor folyamán. Galla Ferenc. Huszár Elemér: Loyolai Szent Ignác. Budapest, Rózsavölgyi. 1940. 287.1. Huszár munkája nem szorosan vett aszkétikus életrajz. Nem történeti kutatások alapján megírt, sajátos meglátásokat visszatükröző tudományos dolgozat, hanem az idevágó gazdag irodalom ügyes felhasználásával a magyar művelt nagyközönség igényeinek és vegyes lelki attitudejének szemmel- tartásával készített portré. A szerző mindvégig eleven, olykor lebilincselő előadásban, könnyed, nem egyszer szinte elnagyolt stílusban vetíti lelki szemeink elé Loyola életének fontosabb és jellemzőbb fordulatait, amelyeken keresztül a szent lelkivilágának fejlődését, szelleme sokoldalú kisugárzásának és gondviselésszerű két művének, az exercitiumoknak és a jezsuitarendnek a korszakalkotó hatását is kellőképen megérezzük. A szerző, nagyon helyesen, iparkodik hősét belehelyezni a történeti események keretébe, a korszellem sajátos légkörébe, amiáltal az életrajz egyes jelenetei értelmet, helyes megvilágítást és igaz színt kapnak. Azonban itt-ott elírásokkal és felesleges kitételekkel is találkozunk. Egyik helyen azt mondja, hogy III. Pál (1534—49.) Rómában is gyakran változtatta lakását, hol a Vatikánban, hol a Palazzo San Marcóban, később a Palazzo Farneseben, végül a Quirinálban lakott. Ez utóbbi helyen aligha lakhatott, mivel a Quirinált csak hatodik utóda, XIII. Gergely kezdte építtetni 1574-ben, hogy a Vatikánnál egészségesebb lakást szerezzen utódainak a nyári hőség idejére. Úgy érezzük, hogy Huszár műve széles körben megismerteti Loyola alakját és hatását a magyar közönségnek azzal a rétegével is, amely lelki beállítottságánál fogva idegenkedett tőle, vagy csak torzrajzokból ismerte a Szentet és rendjét egyaránt. Galla Ferenc. Waigand Josephus: Missiones Indiarum Orientalium Sacrae Congregationi de Propaganda fide concreditarum, iuxta visitationem Apostolicam 1859—62. Budapest, 1940. 132. 1. Ez a missziológiai doktori értekezés részletes képet nyújt a keletindiai IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 275 18*
