Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
276 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN missziókról a múlt század ötvenes-hatvanas éveiből, amikor a Propaganda Kongregáció apostoli vizitátorokkal bejáratta az ott működő missziótelepeket és kimerítő tájékoztatást szerzett azok állapotáról. Kitér a missziók belső életében jelentkező nehézségekre, amelyeket főképen a terület egyházi megszervezésének hiányosságai okoztak, India vallási és politikai helyzetének ismertetésére, majd leírja a vizitáció lefolyását. Szól a missziós személyzetről, a különféle szerzetes és világi hitterjesztőkről, azok nemzetiségi megoszlásáról, a bennszülött térítők szerepéről. Megrajzolja Keletindia egyházi térképét a vikariátusok, plébániák és missziótelepek feltüntetésével, kiterjed a katekétikai és egyéb iskolák ismertetésére és feltárja előttünk az indiai katolikusok vallásos életét. Igen behatóan tárgyalja a szerző azokat a különleges kérdéseket, amelyeket az indiai lélek és társadalmi szokások állítanak fel a kereszténységgel szemben. Szól a kasztrendszer szinte leküzdhetetlen akadályáról, a szentségek kiszolgáltatásában támasztott nehézségekről, problémákról. A vizitációnak kézzelfogható nagy eredményeit a következőkbenfoglaljuk össze. A vizitáció alapján a Szentszék megbízható és teljes képet alkothatott a missziók helyzetéről, azok általános és helyi bajairól, problémáiról. A vizi- tátorok a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján megfelelő orvoslásokat ajánlottak a Kongregációnak a bajok eltüntetésére vagy enyhítésére. A Kongregáció az idők folyamán kiépítette az indiai hierarchiai szervezetet, egységesítette a missziók fegyelmi életét és egy indiai zsinat által nagyban hozzájárult a helyi vallási viszonyok rendezéséhez. Az értekezés a vonatkozó irodalom és a vizitáció aktáinak bő felhasználásával széles alapokon tárgyalja tételét és a maga nemében mintaszerűnek mondható. Galla Ferenc. Révész Imre: Magyar Református Egyháztörténet. 1. kötet. 1520 tájától 1608-ig. Átnézték S. Szabó József és Csekey Sándor. Debrecen, 1938. 409. 1. A szerző művének megjelenéséig, amidőn a tiszántúli református egyházkerület élére került, a debreceni Tisza István egyetem ref. hittudományi karának egyháztörténeti tanára volt. Történetírói munkásságának jelentékeny része éppen arra az alapvető korszakra terjedt ki elsősorban, amelyet jelen műve felölel. Történeti módszer és szemlélet tekintetében ahhoz az elit gárdához tartozik, amely széleskörű kutatás után alapos tárgyi tudással, éles elemző képességgel, a látens szellemi tényezők és az események kereteit képező magasabb történeti szempontok figyelembevételével nyúl a múlt rekonstruálásához, újraéiéséhez. A jelen munka tulajdonképen az első kötete a tervbevett négykötetes magyar református egyháztörténetnek s az alapvetés és kialakulás korszakát öleli fel a bécsi békéig, illetve az 1608-iki országgyűlésig, amely törvényes szabadságot biztosított a helvét felekezetnek is. A munka két könyvre oszlik. Az első könyv bevezetésképen rövid áttekintést ad a magyar ősvallásról és a középkori katolicizmusról. A második könyv tizenöt fejezetben ismerteti a protestantizmus megjelenését Magyar-
