Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés
NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS 259 mélységeibe tud lehatolni,1 olyan területre, amelyen vele az állam nem sok sikerrel versenyezhet. Nem lehet vitás az a ma már széliében elismert tétel sem, hogy a népek politikai élete minden időben erkölcsi és vallási fejlődésükkel áll szoros összefüggésben. Az államnak a kereszténység mutatta meg, hogy az emberiségnek nemcsak az állam a legmagasabbfokú szervezete, hanem a pusztán földi célokat szolgáló s az állami funkción felülemelkedni nem tudó ókori vallásoktól eltérően alakult Egyház is, amelyről az ellenfele1 2 sem tagadhatta, hogy a legátfogóbb és leghatalmasabb, a legbonyolultabb és mégis a legegységesebb alkotás, amelyet a történelemből ismerünk és amely, hozzátehetjük, egyben a ma fennálló hatalmak között jogilag a legrégibb is. Ha az állam elérkezik arra a magaslatra, hogy elismeri az egyén vallási szempontból állammentes életkorét és egyben az emberi élet ama dualizmusát, amelynek egyik tényezője az állam, a másik pedig az eredetében és fennállásában az államtól független Egyház, amely utóbbi sajátos feladatainak megfelelően külön jogrenddel rendelkezik,3 csak a történelmi életszemlélet és az egyoldalúságtól ment valóság talajára helyezkedik. Bármily álláspontot foglaljon is el mindezek tekintetében, a teljes negációtól a valóságos és burkolt közömbösségen keresztül az Egyház jelentőségét és jogi rendjét jóindulatúan támogató értékelésig, — az állam nem áll meg az elvi kijelentésnél, hanem felfogásának saját jogrendjében is kifejezést ad többek között úgy, hogy az Egyházat az egyesületekhez és alapítványokhoz hasonlóan a magánjogába helyezi, vagy pedig úgy, hogy az Egyházra kedvező értékelésének, az Egyház nagyobb fontosságának közjogi fogalmazást ad. Az állam saját szempontjait valamennyi, a területén tevékeny vallással szemben felveti. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy ennek eredménye lehet valamennyire nézve azonos, de lehet eltérő is, ahhoz hasonlóan, hogy az állam értékelése egyforma, vagy különböző-e. Az állam tulajdoníthat az egyes vallásfelekezeteknek nagyobb és kisebb jelentőséget, közérdekű vagy kevésbbé közérdekű fontosságot, ehhez képest más és más lesz az egyes vallások jogi helyzete. Az állam, mint alább látjuk, valamennyi elismert vallásfelekezetnek megadhatja a nyilvánjogi jelleget és pedig olyanformán is, hogy a vallásfelekezet vagy köztestület, vagy pedig egyáltalán nem jogalany és nem korporáció ; az ilyenfajta rendezésnél egyik felekezet sem lehet pusztán magánegyesület, amint azt a régi osztrák jogra Hussarek megállapítja.4 Mindez azonban nem akadályozhatja meg az 1 Jemolo A. C.. : II nostro tempo ed il diritto, Archivio giuridico, «Filippo Serafini», vol. CVII, quarta serie vol. XXIII (1932) fasc. II.; kny. Modena, 1932, 41. és Notier, A természetjog 11 sköv., 66 sköv. 2 Harnack Adolf: Das Wesen des Christentums 1900, sköv. 153. 3 Notier Antal : Egyetemi eló'adások, 1—6. 4 Hussarek, Grundriss, 8. 17*
