Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Móra Mihály: Néhány egyházi adóügyi kérdés

NÉHÁNY EGYHÁZI ADÓJOGI KÉRDÉS.1

B) A másik csoportba már kevesebb bírói határozat tartozik, így mindenekelőtt az a törvényszéki végzés, amely a fentebb említett1 2 egyik járásbírósági végzés elleni felfolyamodást bírálta felül. A törvényszék két kérdést vizsgált :

1. Végrehajtási úton általában lefoglalhatók-e az egyházi adók ama egyházközségek elleni követelések kielégítése céljából, amelyeknek az adók bevételi forrásai ; vájjon alkalmazható-e per analogiam a Vt. 64. §-a ;

2. a végrehajtást szenvedőt megillető adók lefoglalásánál harmadadósokként kik értesítendők, csupán az adózó hívők, vagy mindazok a szervek vagy személyek is, amelyek, illetve akik a behajtásra, felosztásra és továbbításra jogosultak.

A kir. törvényszék az első kérdést azzal a kategorikus kijelentéssel döntötte el, hogy nincs oly törvényes rendelkezés, amely az egyház- községi adók lefoglalhatását megtiltaná. A törvényszék szemét csak a Vt. és az azt kiegészítő törvényekre szegezte és ezekben nem talált tiltó rendelkezést. Azt azonban szerintünk is helyesen állapította meg, hogy az egyházi adók nem tekinthetők oly jótékonysági és alamizsnapénzeknek, amelyekre a Vt. 64. §-a foglalásmentességet állapít meg : az adók ugyanis nem önkéntes, a hívek tetszésére bízott adományok, hanem kötelező szolgáltatások. Ezek szerint tehát a Vt. 64. §-ának akár per analogiam való alkalmazhatóságáról sem lehet szó.3 Ellenben a kir. törvényszék nem vizsgálta az egyházi adó közjogi jellegét, az alapvető problémát, hogy csupán a bírói végrehajtást szabályozó törvényeket kell-e figyelembe venni. Annál jobban dolgozta ki azt az alárendeltebb jelentőségű foglalástechnikai kérdést, amelyet fentebb 2. alatt jelöltünk meg. Ez különben az első kérdés helyesirányú eldöntése után tárgytalan. Csupán teljesség kedvéért iktatjuk ide a törvényszék határozatának errevonatkozó részét.

1 Az első részt lásd Theologia 1940. VII. évf. 47—63. 1.

2 Pk. V. 851.920/1932. számú, Vö. fent 154. lap 2. jegyzet.

3 A budapesti kir. törvényszék mint felfolyamodási bíróság 21. Pkf. 6136/1932/8. számú végzése, amellyel majdnem szószerint megegyezik a kecskeméti kir. törvényszék Pkf. 62/1934/28. számú végzése. Vö. még a kecskeméti kir. törvényszék Pkf. 4010/1933/17. számú végzését is. A fenti alsóbírósági határozatokat, valamint az alábbi 88. számú polgári jogegységi döntvényt 1. Igazságügyi Közlöny, XLVI. (1937), 102—108. Közzétéve mint JD. 88 (PHT. 1012): Polgárijogi Határozatok Tára, VIII. Budapest 1938, 312—325.