Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Artner Edgár: Origenes és Plotinos
214 ARTNER EDGÁR igazuk, vagy Ameliusznak, Plotinos egyik tanítványának, aki ezt cáfolta. Mindenesetre a szíriai apameai bölcselő Pythagoras és Plátón követője volt, de emellett azt is hangoztatta, hogy «a legelőkelőbb nemzetekhez kell fordulni (t. i. világnézeti irányításért), vizsgálni kell avatásaikat, hittételeiket, berendezéseiket, amelyek teljesen megegyezőek Plátónnal ; ilyenek a brahminok, a zsidók, a mágusok és az egyiptomiak». Mózest úgy tekinti, mint akinek imádsága által nagy volt a befolyása Istenre,1 de azért az egyiptomi csapásokat két varázslónak tulajdonítja. A prófétákat allegorikusán magyarázta és még az Úr Jézusról is írt, de nevének említése nélkül. Origenes hivatkozik is rá Celsusszal szemben.1 2 A szkeptikus bölcselőket gyűlölte, ő maga pedig pantheista szinkretizmust követett. Az istenség szerinte anyagtalan ; bizonyos háromság van benne. Az első isten egyszerű, ez az Atya ; a második a demiurgos,3 aki a harmadikkal azonos. Érdekes hasonlattal világítja meg egymáshoz való viszonyukat. Az első a földmívelés, a második a földmunkás, aki vet ; az első termeszti minden lélek magvát, a második rendezi és osztogatja e magokat ; a másik ügy ered az elsőből, mint a fáklya, amely a másiktól fog tüzet. Ebben Lebreton méltán lát keresztény és gnosztikus behatást. A fáklya hasonlat egyébként az apologétákra emlékeztet, a második istennek demiurgoszként való felfogása és az első istenhez való viszonyulása (processio és relatio) egészen a gnózis emanációs és evolúciós elgondolására vall.4 Ammonios Sakkasról, a «zsákhorhó»-ból bölcselővé lett alexandriai mesterről még ennél is kevesebbet tudunk. Plotinos őbenne találta meg azt az embert, akit keresett ; az alexandriai tanítók közül csak az ő felfogása tetszett neki s így voltaképen ő tekinthető a neoplatonizmus szellemi szülőjének. Az ő tanítását adta elő, majd írta le Plotinos, amikor a kezdetben fogadott írástól való tartózkodástól egyes iskolatársai ígéretszegése után már felmentettnek érezte magát.5 Nos, és Ammonios 1 Már idéztük állítólagos mondását : «Mi más Plátón, mint attikai nyelven szóló Mózes.» (Eusebius és Alex. Kelemen szerint : lásd Fliche-Martin u. o. 5. j.) 2 Contra Celsum I. 15. IV. 51. Azt állítja róla, hogy tisztelettel idézte a Szentírást. 8 A Logos kifejezést nem használja, mert azt már a keresztények magukévá tették. így Dufourcq i. m. IV. Le christianisme et l’empire, Paris 1930, 203. o. j. 4 Numenius a II. század végén működött s Dufourcq szerint is ő volt a közvetlen kapocs az újpythagoreizmus és az újplatonizmus között. A vonalat azután Plutarchoshoz és Apuleiushoz vezeti vissza. (I. h.) Lebreton viszont, akinek gondolatmenetét követtük, Basilides és Marcion hatását állítja előtérbe. 5 Lásd erről Fliche-Martin i. m. II. 279. o. 1. j. Csodálatosnak tartjuk azonban, hogy Lebreton a felhozott kronológiai nehézségek ellenére is elfogadja azt a nézetet, mintha Plotinos iskolatársa, Origines azonos lenne a keresztény tudóssal. Mi ezt lehetetlennek tartjuk. Egyébként az Origenes név éppen Egyiptomban bizonyára eléggé használatos lehetett (Horus szülötte). —
