Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Artner Edgár: Origenes és Plotinos

ORIGENES ÉS PLOTINOS

215

eredetileg keresztény volt és ha el is pártolt külsőleg az Egyháztól, vissza is esett a hellenizmusba, de lelkületében és nézeteiben egyképen sok maradhatott meg az evangélium szelleméből. Ebből azután bizonyára tanítványaiba is több-kevesebb átszíírődött s így akaratlanul is érvényesült bennük és köztük Plotinosban is a keresztény befolyás.1

Ennek koronatanúja éppen Origenes.2 Ő is ugyanabból a környezetből került ki mint Plotinos, hallgatója és tisztelője volt Ammoniosz- nak is és már hírneves tudós volt, amikor Alexandriából való eltávozása után Plotinos oda került. Nemcsak valószínű, hanem bizonyosra vehető, hogy Plotinos sokat hallott róla Alexandriában töltött tizenegy tanulóéve alatt és feltehető, hogy annak még Alexandriában elkészült főművét, a «Peri Archón»-t is ismerte.3 Viszont az a feltevés, hogy Plotinos hathatott volna Origenesre, teljes anakronizmus, hiszen Plotinos irodalmi tevékenységének kezdete kb. Origenes halálával esik már egy időbe. (Kr. u. 255.) Ha tehát nem egy kiváló bölcselet- és dogmatörténész művében is olvasunk Origenesre gyakorolt «újplatonikus» hatásról,4 akkor ez esetekben az újplatonizmus semmi esetre sem fogható

Duchesne is megkülönbözteti a két Origenest. (Hist, ancienne de l’Église, Paris 1908, 548.) — Ugyanígy Techert is (i. m. 108.). Zavaró momentum, hogy a pogány Origenes felfogása is sokban ellenkezett a többi Ammonios- tanítványéval, akik polemizálnak ellene. így került a két Origenes Porphyrios szemszögéből egymás mellé, hogy később eggyéolvadjanak.

1 Ammonios kereszténységét Porphyriosztól tudjuk, akinek adatát Eusebius is átvette. Nincs okunk ebben kételkedni, amiért ugyanő viszont Origeneszről azt állítja tévesen, hogy pogány volt. Porphyrios alkalmasint jobban volt értesülve saját világnézetének atyamesteréről, Ammonioszról, mint a keresztény Origenes származásáról. így Duchesne-nel ellentétben ; i. m. 343. o. 1. j. (Eus.: H. E. VI. 19.)

2 Az üldözések korának eme legnagyobb keresztény szelleméről itt csak annyiban emlékezünk meg, amennyiben a «plotinizmus»-hoz köze van. A nagyságával arányos irodalom tömegéből is csak az ezzel a részletkérdéssel foglalkozó munkákat idézzük. — Bestmann : Or'genes und Plotinus (Zeitschrift für kirchliche Wissensch. und kirchliches Leben 1883, 169.) — Schüler W. : Die Vorstellungen von der Seele bei Plotin und bei Origenes (Zeitschrift für Theologie und Kirche 1900, 167.) — Dufourcq i. m. IV. 207. sköv. o. 1. j. — Arnou R. S. J. : Le thème néoplatonicien de la contemplation créatrice chez Origène et chez Augustin (Gregorianum 1932, 124.) — Koch H. : Pronoia und Paideusis. Studien über Origenes und sein Verhältnis zum Platonismus, Berlin 1932. (V. ö. Zeitschr. f. Kirchengesch. 1934, 352.) — Lieske Al. S. J. : Die Theologie der Logosmystik bei Origenes (Münsterische Beiträge zur Theologie, Fase. 22.), Münster 1938. (V. ö. Bardy megjegyzéseit: Rev. d’Hist. Ecclés. 1939, 546.)

3 E munka elkészültekor Plotinos 25 éves volt.

4 így Kecskés : Bölcselettörténet 163. old. — Bardy (Rév. d’Hist. Eccl. 1939. 547.) és az idézett Lebreton is. Bár többször rámutat arra, hogy Origenes előbb működött Plotinosznál. így pl. i. m. 215. old. : «Origène avait déjà quitté Alexandrie quand Plotin y arriva, vers 233 ...» Majd 282. old. : «... cette idée (t. i. az Isten transzcendens volta) revêt chez Origène une forme mathématique semblable à celle qu’elle prendra chez Plotin ; il ne faut pas l’attri-