Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)

Artner Edgár: Origenes és Plotinos

ORIGENES ES PLOTINOS.

Az újplatonizmusnak hazánkban egyik legbuzgóbb kutatója: Techert azzal kezdi az újplatonizmus tárgyalását, hogy értékét iparkodik megállapítani. «Gondolattörténeti értékének igazolására» azután felsorakoztat egy-két Plotinos-kutatót s azok idézeteivel iparkodik igazolni tételét, hogy az új platonizmus, vagy helyesebben «ploti- nizmus»1 «talán az egyetlen logikát kivéve, a filozófiának minden ágában újat, mélyet és maradandót alkotott».1 2 Ezt «ma általánosan elfogadott megállapítás»-nak mondja. Amennyiben ez az axiológiai felfogás Ploti- nosról mint bölcselőről szólna csupán, és nem vonatkoznék vallástörténeti jelentőségére is, nyugodtan figyelmen kívül hagyhatnók. Minthogy azonban a következőkben egy kalap alatt találjuk a plotinizmus filozófiáját a teológiai elgondolásokkal — amelyek aligha is lennének elválaszthatók egymástól —, meg kell jegyeznünk, hogy «ma» sem olyan általános még a Plotinos-elismerés, mint azt az imént idézettek után gondolhatnók.

Mert hogyha igaz is, hogy jó részben az Enneádok homályos és nehezen érthető nyelvezete volt annak az oka, hogy régebben sokan «ostoba álmodozásokból szőtt... enthuziaszta képzelgéseknek» ítélték az újplatonizmust, és hogy ezeken a nehézségeken a XIX. század nyelvészeti kutatásai sokat segítettek, még ma sem hiányoznak a lesújtó kritikák. így pl. Brentano szerint az új platonizmus az antik filozófia pusztulásának tetőpontja, «misztikus homály és a képzeletnek szabad csapongása ismeretlen régiókban». És ha ehhez az irányzat egyik leg1 Mert szerinte nem a plátóni bölcselet valamilyen formában való egyszerű felújításáról van itt szó, hanem olyan új iskoláról, amely éppen oly távol esik Pláton felfogásától, mint bármely bölcseleti iskola a másiktól. Nem bocsátkozunk vitába ezzel az állítással, mert nem gondoljuk, hogy Techert ezzel Plotinos teljes eredetiségét akarta volna vitatni. Hiszen ő is — mint említettük — tárgyalja azután Plotinos szellemi eló'futárait és már a kortársak előtt, sőt Plotinos saját állítása szerint is Plátón filozófiája volt az alap, amelyen tovább épített. Hogy új elemeket is hozzáadott ezekhez az «előzmények»-hez, azt viszont senki sem tagadja.

2 I. m. 10. old. Schwegler elavult felfogásával szemben («kétségbeesett kísérlet — t. i. az újplatonizmus — a szubjektivitás és objektivitás ellentétét eltüntető monisztikus bölcselet megteremtésére».. . tulajdonképen az ókori filozófia megsemmisítése volt) idézi Drews (1907), Koch (1925), Picavet (1907) és Whittaker (1928) véleményeit, amelyek mind igen magasztalóan nyilatkoznak Plotinosról.

14*