Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
A KERESZTÉNY ÉLETESZMÉNY ERKÖLCSI TARTALMA 205 kozni tudunk az Istenhez,1 kegyelemnek, gratia-nak, %àoiç-nak nevezte el az isteni kinyilatkoztatás és kegyelemnek hívja a keresztény hittan is éspedig azért, mert teljesen ingyenesen, merő jóvoltából, önmagát közölni akaró jóságából adja az Isten, éspedig ügy, hogy az embernek erre semminemű igénye, jogcíme nincs. Ha az Isten gyermekévé fogadja az embert, elkerülhetetlen, hogy ne adja a fogadott gyermeknek azt az új szellemi valóságot, amit kegyelemnek hívunk. Ha valaki mást gyermekévé fogad, megosztja vele belső életét, eszményeit, gondjait, örömét és boldogságát. Ha ember fogad gyermekké embert, a természet egy szintjén áll gyermekével, pusztán elhatározó akaratával belső életének részesévé teheti gyermekét. Az abszolút, határtalan, színiét-Isten, akire merőben természeti képességeivel a teremtett világból, olyan nehezen talál rá a testi világhoz hozzákötött, darabokból összegyúrt, képességiségből ténylegességbe kapaszkodó ember, végtelen magasságban áll az ember fölött. A porszem és a világmindenség aránya semmi ahhoz a végtelen távolsághoz képest, amely az embert az Istentől elválasztja. Az ember számára úgy, ahogyan teremtve van, az Isten belső élete megközelíthetetlen, mélységes titok. Hogy az Isten megoszthassa belső életének fölséges titkait az emberrel, az embernek újjá kell születnie az Istenből. Az újjászületésben új, magasabbrendű, természetünk szintjét meghaladó szellemi valóságnak, a kegyelemnek kell lelkűnkbe belenőnie, illetőleg a lelkűnkbe ereszkedő kegyelem által nekünk kell belenőnünk Krisztusba, Isten egyszülött, természet szerinti Fiába, mint a szőlővessző belenő a szőlőtőbe. Az Isten kegyelem-ajándéka lehetővé teszi, hogy a teremtmény-ember fogadott gyermekként belekapcsolódjék a Szentháromság belső életébe és így a természetfölötti hitben valamiképen azzal az ismerettel közeledjék az Atyához, amellyel az Ige öröktől fogva ismeri őt, a természetfölötti szeretetben valamiképen azzal a szeretettel fogja át az Atyát és a Fiút, amellyel a Szentlélek-Isten öröktől fogva az isteni Háromság szeretet-kapcsa. Ugyancsak a kegyelem teszi lehetővé, hogy amikor az ember az isteni életközösség Hóreb hegyéről fényeskedő arccal és áthevült szívvel leszáll vissza a világba, az emberi élet vonatkozásainak egészét átfogó erkölcsi cselekedetein keresztül kidolgozza lelkében azt a Krisztus-képet, amelyet a kegyelem létrendileg elhelyezett a lélekben és amelyet az Isten-gyermekségben feladatul kapott és vállalt. Isten kegyelmi indítása, megvilágítása, ihletése, segítsége és támogatása folyton jelen van az emberben, valahányszor csak egy vonást is rajzol bele a lelkében kialakítandó Krisztus-képbe. A kegyelem által Isten fogja a Krisztust mintázó ember kezét, mint az édesanya fogja a rajzolni tanuló gyermeke erőtlen, ügyetlen, kicsi kezét és kezével együtt a ceruzát. Szent Pál ezekkel a szavakkal fejezi be a zsidók1 Róm. 8, 26.