Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
206 IBRÁNYI FERENC hoz írt levelet : a békesség Istene... tegyen tökéletessé titeket minden jóban, hogy megcselekdjétek az ő akaratát («etc tó noifjaai tó úéke/ua amoti»), azt munkálván bennünk Jézus Krisztus által, ami ő előtte kedves {«noiüv év rj/üv ró eváqearov evámov avzov ôià ’Irjaov Xoiotov»)-1 Vagyis hogy az, aki a keresztségben magára öltötte Krisztust, megtehesse Isten akaratát, tehát hogy követhesse Krisztust, ahhoz az Istennek kell őt tökéletessé tenni. Ez a tökéletessé tevés pedig abban áll, hogy az Isten munkálja benne azt, ami neki kedves. Következőleg ugyanannak a ténynek, Isten akarata teljesítésének egyszerre két teljes oka van : az ember, aki szabad elhatározásával, erkölcsi személyiségének latbavetésével cselekszi az Isten akaratát, és az Isten, aki ugyanezt a neki kedveset munkálja bennünk. A kegyelem misztikái közösségbe állít Krisztussal, amelynek következtében az ember Krisztus Jézusban él, sőt megpróbálja mondani Szent Pállal : «... én ... Krisztussal együtt keresztre szegeztettem ; élek pedig már nem én, hanem Krisztus él bennem».2 * * * Mi következik abból, hogy a keresztény életeszmény tartalma példakép-követés, a példakép pedig Krisztus? Az ember erkölcsi tudatának elemzése az erkölcsi értékek abszolút jellegére utal, melynél fogva nem függenek egyéni értékeléstől, a történelmi idő változásától és a hellyel adott megkötöttségek különbözőségétől. Erkölcsi tudatunk a beteg gyermeke mellett virrasztó édesanya szeretet-áldozatát, az emberek egymás közti viszonyában az igazságossággal járó egyenlőség pontos megtartását abszolút értéknek tartja, azaz ezt a tettet, illetőleg ezt a magatartást mindenkinek mindenütt és mindenkor értékesnek kell elismernie és az erkölcsi értéknek kijáró tisztelettel kell tudomásul vennie. Éppen az abszolút jelleg különbözteti meg az erkölcsi értéket minden, az ember gyakorlati magatartásának körébe eső egyéb értéktől. Viszont ha a konkrét és részleges erkölcsi értékelést tekintjük a történeti kialakulás folyamában, egyes vonatkozásokban változó értékeléssel, az értekelésben bizonyos ingadozással találkozunk (monogámia, a nő megbecsülése, rabszolgaság, a feudalizmus szolga-sorsa, kamatvétel stb.). Ha a különböző erkölcstudományi műveket vesszük kezünkbe, az abszolút erkölcsi értékek rendjének megállapításában bizonyos eltéréseket kell észre vennünk. Ezzel az ingadozással és eltéréssel szemben erkölcsi tudatunk azt az igényt támasztja, hogy a konkrét erkölcsi cselekvés abszolút értékessége necsak az alanyi értékelésre támaszkodjék, hanem abszolút jellegű tárgyi értékekbe gyökerezzék és így az erkölcsi rend a tárgyi erkölcsi érték abszolút jellege folytán az embert önmagán túl emelje és rajta kívül álló valósággal gazdagítsa. 1 Zsid. 13, 20—21. 2 Gál. 2, 19—20.
