Theologia - Hittudományi Folyóirat 7. (1940)
Ibrányi Ferenc: A keresztény életeszmény erkölcsi tartalma
204 IBRÁNYI FERENC anyától való testi születésnek vette, amelyet a tapasztalati világban születésnek ismerünk. Nem értette Krisztus szavait : «Hogyan szület- hetik az ember, ha már vén?» Krisztus úgy válaszol, hogy az újjászületés csak igazi, valóságos születést jelenthet, csak nem azt az anyától való születést, amellyel test szerint születik az ember. Tehát az újjászületés valóságos, igazi, de analógiás értelemben vett születés. Jézus válasza : «Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik vízből és Szentiélekből, nem mehet be az Isten országába.»1 Az Üdvözítő látta, hogy Nikodémus úgy értette szavait, hogy az újjászületést valóságos születésnek veszi és a test szerint való születésnek gondolja. Csak ez utóbbit helyesbíti, egyébként nyomatékosan ismétli : «Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik . . .» Ha az Üdvözítő metaforikus értelemben használta volna a születés szót, akkor Nikodémust ezt illetőleg is helyesbítenie kellett volna, amint a test szerint való születésre vonatkozólag meg is tette. Különben az, aki telve volt malaszttal és igazsággal, félrevezette volna Nikodémust. Hogy tehát az ember Isten fogadott gyermeke lehessen és mint ilyen birtokába vehesse örökségét, bemehessen az Isten országába, ahhoz vízből és Szentlélekből újjá kell születnie. Az újjászületést Isten részéről tekintve nem lehet nemzésnek mondani, amellyel a második isteni személy az Atyától öröktől fogva születik, mert elmosná az Isten és az ember közötti különbséget és pantheizmussal jelentene egyet. Az újjászületés azonban az ember részéről valóságos születés, következőleg a valóságban közöl új létmozzanatot a lélekkel. A további kérdés, hogy mi ez az új létmozzanat? Szent Pál szerint, amint ezt föntebb láttuk, Krisztus magunkra öltésének erkölcsi kötelezettségét megelőzi, hogy valaki a keresztség szentségében már magára öltötte légyen Krisztust.1 2 Vagyis a keresztség szentsége, az újjászületés vízből és Szentlélekből létrendileg elhelyezi a lélekben Krisztus képmását. Szent Péter szerint a keresztények újjászülettek nem romlandó, hanem romolhatatlan magból az élő és örökké megmaradó Isten igéje által. Ez3 a mag hitben és szeretetben életbe borul.4 Azt az új, lélekbe tapadó, teremtett, szellemi létmozzanatot, amelynek alapján Istenből születettek vagyunk, azt a Krisztus-képet, amely el van helyezve lelkűnkbe, azt a romolhatatlan magot, amely élő hitben és szeretetben mutatja meg a maga belső tartalmát, azt a világosságot, amely az ismeretbe nyíló értelem természetes fényét megtetézi, hogy beletekinthessen az ősigazság világosságba,5 azt a leheletet, amely akaratunkat belülről eleveníti és ihleti,6 a Léleknek lelkűnkben elhangzó kimondhatatlan sóhajtását, amellyel együtt kérve imád1 Ján. 3, 3—5. 2 Gál. 3, 27. 3 Péter I, 1, 23. 4 Péter I, 1, 22. 5 Ján. 1, 7—9. 6 Ján. 3, 8.
